Kezdőoldal » Családi kapcsolatok » Anyós, após » Mennyire egészséges, ha...

Mennyire egészséges, ha utálom a párom anyját? (hosszú lesz, de muszáj kiírnom magamból)

Figyelt kérdés

Nem szívesen használom azt a kifejezést semmilyen embertársamra, hogy utálom.

De a párom anyjával már a kapcsolatunk kezdete óta zero szimpátia van,sőt.

Sosem fogadott el engem, vagy nem tudom. Anno azt kellett hallgatnom, hogy a párom exével ők milyen jóban voltak, nagyokat beszélgettek, tegeződtek, stb.

Velem évek alatt ez nem alakult ki, bár hál'istennek, alig jártam át hozzájuk és még az a kevés alkalom is bőven elég volt.

El volt várva tőlem, hogy én nyissak az idegen terepen, én menjek be hozzá beszélgetni, stb. Még a köszönésemre is megjegyzés lett téve, (Jó napot/Viszlát), mert ez távolságtartó, állítólag és miért nem csókolommal köszönök...

Ezek ráadásul nem a szemembe lettek mondva, hanem a páromnak panaszkodott és ő kért! engem meg, hogy ugyan nyissak már az anyja felé, mert ő ezt igényli...

Annyit tudni kell róla, hogy az anyjának nincs egy darab barátja/barátnője sem. Nem dolgozik. Semmi élete nincsen. De ez nem az én problémám, ne a gyereke párjával akarjon már barátkozni.

Az évek során az is kiderült, hogy nem tetszett neki, ha mi nyaralni mentünk, mert hogy ő bezzeg sosem látta a tengert. Őt soha nem vitte el senki. - erre megint csak azt tudom mondani, hogy nekem mi közöm ehhez?

Mi a nyaralásokat mindig 100%-ban felesben fizettük. Engem sem vittek, hanem megkerestem a rávalót. Úgy, hogy én már régesrégen nem a szüleimmel élek, 2 helyen dolgozom és igen, élni szeretnék.

Mire jött a megjegyzés erre is, hogy nekem miből van erre pénzem, miért nem fontos dolgokra teszek/teszünk félre, hisz ő a gyerekét erre neveli.

Ez nálam kicsapta a biztosítékot teljesen.

Nem akarta engedni, hogy összeköltözzünk, mert tegyen félre a párom. Ezzel nem is volt problémám igazából, az egyetlen normális kezdeményezése (volt).

De mostmár odáig fajult a dolog, hogy a párom egy ideig munkanélküli volt és felélte ezeket a tartalékait + tartozásból tartozásba verte magát, mindezt azért, mert nem mert az anyjához fordulni segítségért.

A helyzet azóta csak fokozódott, mert hiába dolgozik már, az anyja elvárja, hogy az egész fizetését adja le, gyűjtse vissza a felélt pénzt, vagy kérjen, ha kell valamire, mert hogy ő egy forintot nem bízna rá mostmár.

Hadd ne mondjam, hogy ez újabb kölcsönkéregetést és tartozásokat szült/szül folyamatosan, mert egyszerűen nem mer szembeszállni az anyjával.

De ez az egész rám és ránk is igen nagy hatással van és nem szeretek ilyenekbe belefolyni, de nagyon ott tartok, hogy elküldöm az asszonyt a bús p*csába, mert tönkretette a gyerekét.

Lehetetlenné teszi, hogy bármikor is normális életet kezdhessünk együtt. Persze ez őt nem érdekli úgysem, mert sosem szeretett engem, nem vagyok elfogadva, én vagyok a gonosz, aki elvenné tőle a drága kisfiát.

Mocskos dolgokba keveredett bele a párom amiatt, hogy a saját anyjához nem mer segítségért fordulni. Hazudik, sunyiskodik, rossz arcoktól kér(t) kölcsön, az anyja meg ezekből mit sem sejt.

Én nem akarom kavarni a sz*rt, nem akarok kitálalni, de kezdek besokallni ettől a helyzettől.

És nem értem, ebben az egész történetben miért én vagyok a rossz meg a gonosz, amikor én tisztességes vagyok, eltartom magam 20 éves korom óta, több helyen dolgoztam azért, hogy élni is tudjak és félre is tudjak tenni. Ezek ellenére biztos vagyok benne, hogy rám van fogva, hogy a párom idáig jutott, mert mi mennyi helyre elmentünk, ő miattam nem tanult meg spórolni. Miattam? Hát tőlem rohadtul nem ezt látta, sosem nulláztam le magam hónap végére, mint ő. Mindig is volt és van is félretett pénzem, pedig a korona para én is elvesztettem a munkám.

Ő mivel tanította meg őt takarékoskodni? HOgy elkért tőle havi x ezer forintot, hazaadás címszó alatt, amit tudta jól, hogy elteszi neki és önerőre majd jó lesz. Emelett nem érzett késztetést pluszban félretenni.

Itt vagyok egy tönkrement felnőtt emberrel, akit szeretek, nem akarok elengedni, de nem látom már ebben a helyzetben a fényt az alagút végén.

És elegem van abból, hogy akárhányszor kérem, hogy tálaljon ki az anyjának, vagy ha pénzre van szüksége, kérjen tőle, inkább éhezik, de nem kér. Hozzá sem hajlandó szólni kb.

Persze mindezek ellenére, elvárja az anyja, hogy mostmár húzzon el otthonról, de hogy , ha a fizetésére is igényt tart, mert ő tartozik, meg amúgy sem bízna rá egy forintot sem.

Milyen anya az ilyen? Nem látja, hogy tönkretette a gyereke életét? És még a párom a sz*r, a semmirekellő, pedig ők milyen jó példát mutattak neki és milyen tisztességesen felnevelték....

Ja..

Szóval ha van ember, akit urálok, az a drága anyós jelöltem. Önző vagyok, hogyha azt mondom, hogyha nem roppanok össze idegileg és valaha kirobbantom a páromat onnan és végre együtt fogunk élni, akkor én kerek-perec kijelentem, hogy hozzám/hozzánk, a drága anyja az életében NEM teheti be a lábát? SOHA!

Lehet én is elfogult vagyok és nem lehet mindenért az anyját hibáztatni, de igen nagy szerepe van abban, hogy ez lett a fiából. De utálom az ilyen embereket, bármit is mondasz neki, bármivel is érvelsz, akkor is CSAK és kizárólagosan neki van igaza és mindenki más hülye.

Nem hiába nem kiváncsi rá senki, de ezen nem gondolkozna el...

Vagy szerintetek én vagyok a hülye?


2020. okt. 9. 09:03
1 2 3 4 5 6 7
 51/70 anonim ***** válasza:
89%

De mi az, hogy egy "felnőtt" (a leírásodból, neharagudj meg, de én nem használnám a felnőtt jelzőt a párodra) ember az egész fizuját odaadja? Ez miez? Számomra ez érthetetlen, a diakmunkás pénzemet sem adtam le annó sose.....


Talalj ki, a párod, legyen férfi. Én értem, nem akarod elhagyni, de szenvedni vele, szerintem később nem éri meg neked.

2020. okt. 9. 13:09
Hasznos számodra ez a válasz?
 52/70 anonim ***** válasza:
87%
48. Kérdező, velem is meg történt egyszer, hogy egy idióta faszi miatt évekig szenvedtem, amikor külön mentünk újra össze jöttünk mert rossz volt külön, de végül végleg szakitottam vele mert egy idióta, semmire kellő volt. Egyedül lakott ugyan de nem tudott kiszakadni a szülei s*ggéből, ha az anyja azt mondta, hogy az ég piros én meg azt, hogy kék akkor is piros volt mert "anya azt mondta", a pénzét sörre, videojátékokra meg fűre költötte. Próbáltam kihuzni ebből de csak engem is magával akart rántani. Sokáig tartott kiheverni a csalódást, de találtam normálisat akivel egy úton haladunk. És olyan életet élünk ami mindkettőnknek jó. 44 voltam
2020. okt. 9. 13:12
Hasznos számodra ez a válasz?
 53/70 A kérdező kommentje:

50: lehet, hogy kapcsolatfüggő vagyok, de lehet, hogy csak túlságosan szeretem és naiv vagyok. próbálom elhinni, hogy változhat.

de tök mind1, minek nevezzük a bekattanásomat, tisztában vagyok vele, hogy az én fejemben is problémák vannak.

kívülállóként én is azt javasolnám magamnak, hogy hagyjam ezt az egészet a francba, de így, hogy benne vagyok, korántsem ilyen könnyű.

nekem ő az első párom. mellettem úgy igazán soha nem állt senki, nehéz gyerekkorom volt, valamiért sehol nem láttak szívesen, azóta sem értem, miért... pedig csak egy gyerek voltam.

ez már egy másik történet, ami szintén nagyon hosszú lenne, úgyhogy nem mennék bele.

mindenki, aki ismeri a történetem, azon csodálkozik, hogy nem egy elvonón fetrengek éppen..

mindig is erősnek kellett lennem, mert nem akartam azt a példát követni, amit a "családomban" láttam, így mindig is előre tekintettem és próbáltam értelmes, önálló, erős emberré válni, aki csakazértis megcsinálja..

az egyetlen gyengeségem ez, hogy ő az egyetlen ember, akit életem során igazán közel engedtem magamhoz. ő volt az egyetlen, aki úgy igazán támogatni tudott engem lelkileg és érzelmileg. miután megismertem és összejöttünk, pont egy nehéz szakasz következett az életemben, már a sokadik, de végre nem egyedül kellett átvészelnem, mert ő ott volt, elfogadott így és támogatott.

nyilván ezek miatt a dolgok miatt elég szar lehet az önbecsülésem, bár a franc se tudja. nem úgy állok magamhoz, hogy úgysem találnék jobbat, vagy úgysem kellenék senkinek. nem arról van szó, hogy félek egyedül lenni. ezt fel tudom mérni magamban.

tisztában vagyok vele, hogy nem vagyok tökéletes, de igenis egy értékes és szerethető ember lettem.

az a gond, hogy én őt nagyon szeretem, az egyetlen olyan ember, akit őszintén szeretek az életben.

nem szeretnék mellőle elállni azért, mert most ő van egy nehéz szakaszában az életében. elég régóta ismerem ahhoz, hogy tudjam, hogy ő milyen valójában és képes rá, hogy visszataláljon magához. mert nyilván ha ilyen lett volna az elejétől kezdve, akkor nem tartottam volna igényt a társaságára.

én ebben vagyok gyenge, ő meg abban, hogy kiálljon magáért és megmondja anyucinak a véleményét.. de ettől függetlenül nem gondolom róla azt, hogy soha nem lesz képes leszakadni róla. kell a motiváció meg a támogatás, hogy végre kimondja és megkönnyebüljön, aztán szépen hátrahagyja. én meg szívesen leszek a motiváció és átmegyek hozzájuk és nem fogom hagyni, hogy az anyja elnyomja innentől.

ha meg ez sem válik be, akkor kénytelen leszek rávenni magam a továbblépéshez, mert ezt nem fogom bírni hosszútávon, erre nem tudok jövőt építeni, és ezt tudom jól...

csak nagyon nehéz :(

2020. okt. 9. 13:26
 54/70 anonim ***** válasza:
91%
Hát kérdező, jól beletenyereltél a szarba! Kifogtál egy anyóst, aki anno nem tanította meg a gyerekét pénzt beosztani, vagy úgy egyáltalán önállóságra nem szoktatta-lehet, valahol szándékosan, hogy magához tudja láncolni 18 év felett is-, meg a húgyagyú és egyszerre léhűtő fiát. Aki akar, el tud menni "szar " helyre-kereskedelem, pl-(elnézést kérek a kereskedelemben dolgozóktól, meg azoktól is, akik szeretik ezt csinálni, nekem 4 hónap egy életre elég volt), amíg nincs jobb, bár nem tudom, szóba került-e a párod végzettsége.
2020. okt. 9. 13:44
Hasznos számodra ez a válasz?
 55/70 A kérdező kommentje:

Mindenféle munkára jelentkezett, de közben a korona is beleszólt, amit én is tapasztaltam. MÁrmint én is ismerős által találtam munkát.

Végül ő is talált, szakmáján belül, ezzel a résszel már nincsen gond. A gond az anyja hozzáállása, haragszik a fiára, akit lényegében ő nevelt így. Tehát magára haragszik, csak ezt nehéz belátni, gondolom...

2020. okt. 9. 13:50
 56/70 anonymousreview60 ***** válasza:
91%
Nem baj, ha az első pasi az utolsó is, de szemernyit se próbáld őt amiatt megmenteni, mert ő az első párkapcsolatod. A megmentést is felejtsd el. Csajjal próbáltam. Nem jött be.
2020. okt. 9. 13:53
Hasznos számodra ez a válasz?
 57/70 anonim ***** válasza:
79%

Nem gondolod, hogy veled van a probléma, ha soha senkit nem akarsz magadhoz közel engedni, csak egy olyan embert, aki legalább annyira sérült, mint te, hanem jobban?

Ebből a kapcsolatból soha nem lesz teljes értékű élet egyikőtöknek sem...

2020. okt. 9. 14:02
Hasznos számodra ez a válasz?
 58/70 A kérdező kommentje:

Ilyen szempontból eddig nem közelítettem meg a helyzetet.

De azt gondolod, hogy én direkt így "választottam", vagy mi?

Mint mondtam, évekig nem ilyen volt, nem azért voltam és vagyok vele, mert ő sérült.

Időközben "sérült meg", most feltétlenül ott kéne hagynom, mert probléma adódott?

Annak a híve vagyok, hogy megjavítani próbálok először dolgokat, nem egyből eldobni... ez annyira megvetendő?

2020. okt. 9. 14:09
 59/70 anonim ***** válasza:
64%
Az 58-asra adott válaszodból látszik, mennyire nagyon híján vagy az önismeretnek meg általában az emberismeretnek is.
2020. okt. 9. 14:25
Hasznos számodra ez a válasz?
 60/70 A kérdező kommentje:
És ezt a következtést mi alapján vontad le? Nem ismersz engem, sem a kapcsolatunkat, csak annyit ismersz a több éves történetből, amit most megosztottam a nagyvilággal.
2020. okt. 9. 14:33
1 2 3 4 5 6 7

Kapcsolódó kérdések:





Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!