Az olyan nők rendesek akik 3 generáció fiúval élnek? Férjük, fiuk, unokájuk. Az unoka is ott fog maradni ilyenkor a szülői házban?

Első vagyok, 3 generáció élt nálunk is együtt. Nagy ház, több bejárat, több szintes ház, semmi gond nem volt. Senki nem ment a másik agyára, mindenkinek külön konyha, külön pénzügy, külön evett-mosott mindenki.

Se anyunak, se a nagymamámnak nem származott több előnye ebből annál, minthogy biztonságban tudta a családot, nem kellett telefonálgatni, nem kellett hetekig szervezni egy-egy találkozót.

Tesómmal jó ha hetente összefutottam, hiába éltek a feleségével a ház másik oldalán. A szüleimmel is inkább a gyerek lógott, mindenki élte a saját életét. Valóban, addig tudtunk gyűjtögetni, így 2 éve saját házba költöztünk. A kapcsolat tán még jobb is a családdal, mint mikor mindenki egy telken élt. Voltak azért súrlódások, kellett az alkalmazkodás. De most senki nem figyeli a lépteinket, nem kell szólni hogy jövünk-megyünk, ki hova áll az autóval, meg ilyenek. Nem elszámoltatás volt, de mindenki szólt azért, ha megy valahova, hogy ne keresse ugye addig a másik, meg ha jött postás, ki tud kimenni, stb. Nekünk nagyszülői minőségben többet jelentenek most, mint mikor még együtt éltünk. Akkor kevesebbet voltak vele, mint most, most megélnek minden pillanatot, mert végre látják. Nincsenek viták, nincsenek konfliktusok, saját házunkban azt csinálunk és úgy ahogy mi akarjuk. :) Örömmel jönnek szüleim és tesómék is. Mi is hozzájuk. Ők még együtt élnek, nemrég született meg ott is a gyerek, így most megint 3 generáció él ott. Mikor a nagymamám még élt, 4 generáció élt együtt. 4 nő :D Vicces volt, de most se unatkozunk, van kivel csacsorászni. :) Mindenki normális. Nálunk senki nem nőtt a másik fejére, külön háztartás, külön élet, mindenki dolgozott, senki nem volt eltartott. A szüleim aktív dolgozók, nem ráérős nagyszülők. Szóval nem anyuka tartotta otthon a többi generációt, szimplán nagy a ház, és így volt praktikus. Mi már kirepültünk, most kong a ház egyik fele... Ha tesómék is elmennek, akkor még jobban elvesznek majd a házban. Ki mikor repül ki és hova, nálunk senki nem ment albérletbe, viszont volt akkor a ház, hogy akár maradhattunk is volna, de mi függetlenedtünk. :)

"De a házimunka miatt azért panaszkodik, mártírkodik, így a gyerekek végképp lekötelezettnek érzik magukat.

Persze van akinek nyűg lehet, nem tudom." Neked biztosan nyűg, mert csak egy lusta here nem tudja felfogni, mi a "nyűg" abban hogy 10 órás meló után a nő hazaesik és rávár még a főzés, takarítás, bevásárlás. Herék és mártírok országa vagyunk.

Szia, én vagyok a nő, anyósnál lakunk. Hát drága ez minden csak nem kényelmes szituáció jelenleg. :D minden mozdulatunk szem előtt van, kb 0 intimitás, borzalmas. A kapcsolatom jó vele, szinte saját gyermekeként szeret. De nyilván kényelmetlen így élni, kevés az önállóság. Anyagi okokból maradunk, beépítjük a tetőteret és ott már külön háztartásban, önállóan leszünk, remélhetőleg év végére már így lesz. :)

Unoka, gyerek még nincs, de ha lesz és felnő, az ő döntése lesz, marad-e, az sem biztos mi maradunk-e itt.