Gyűlölöm az anyósom, de ezzel a magam életét keserítem. Aki letudta szarni az anyósát úgy, hogy nem szakította meg vele a kapcsolatot, hogy csinálta?

Ha a férjedet zavarná, fogná magát, mama száma letiltva és többet az ajtót nem nyitja ki, ha őt látja a kapunál-vagy kukucskáló, társasháznál-. Ha az én anyám gúnyolná a gyerekeimet, többet a közelébe nem engedném, ha az anyósom, akkor megmondanám, hogy a férjem felőlem úgy jár hozzá, ahogy akar, de a gyerekeimet nem engedem oda.

Utálom az anyósomékat, mert amikor kellett volna nem álltak ki mellettem. Egy pár évre át se néztem,de úgy vagyok vele, hogy most hogy békülni próbálnak elfogadom az ajándékokat és jó dajka lesz belőlük ha lesz unoka és mivel szemetek voltak velem egy pici bűntudatom sincs, úgy érzem ez a minimum, ha már nem tiszteltek anno.

A pszichológus nem rossz ötlet. Nem azért, mert azt gondolnám, a te hibád, csak mert segíthet eszközt adni a kezedbe, és kezelni az indulataidat, valamint hogy a gyűlölet ne emésszen fel.

Egyszer nem tudtam visszafogni magam, megmondtam a véleményem, ezen úgy megsértődött, hogy azóta nem jön hozzánk. Én meg évek óta nem megyek hozzá, csak a párom. Mindenben segítek távolról, intézem az ügyeit, vásárolok neki ha kell, de látni nem akarom. Párom megérti, így elvagyunk.

Ne találkozzatok vele. Ha a férjed látni akarja menjen ő egyedül.Gyereket ne engedd hozzá maximum havi egyszer egy órára mikor te is ott vagy.

20-as, látom, megfogtad a lényeget.

Volt egy ismerős család. A lány a tesója és a mama munkatársaim voltak. Ha lenne felsőfokú hárpia képző a mama rektor lett volna az intézményben. A lány tündéri munkatárs volt a férjével is jó ismeretségben voltunk. Egyszer a szomszád falun át utazva mentünk haza vasárnap Balatonról mikor a kolléganő férjét észrevettem a buszmegállóban ücsörögni. Megálltam, hogy hazavisszük mire azt mondta. Kösz nem kel csak a feleségemet meg a kislányomat várom ( nem írom a nevüket de ő a nevüket mondta) és együt megyünk haza. Mivel a kolléganőm reálisan ismerte az anyukáját elfogadta, hogy a férje nem megy be az anyósa lakásába. Akkor gondolkodta, hogy vajon én miért nyeltem egy életen át? Nem kell alakoskodni van ahol megoldható és a feleség is elfogadja, hogy a békesség kedvéért jobbha csak ő meg a gyerek megy az anyjához.

Mi elköltöztünk elég messze ahhoz, hogy ne tudjon jönni. (200km) Mi nagyon elfoglaltak vagyunk így egy évben egyszer mentünk csak. Telefont neki soha nem vettem fel stb. Nem az én anyám, a férjemnek is megmondtam, hogy nekem semmi közöm hozzá, ő a fia, hívogassa őt. Ebben egyetértettünk. Ennyi. Nekem gyakorlatilag nem volt vele kapcsolatom. Volt, mikor az évi egy alkalom is úgy jött ki, hogy én pont nem tudtam menni. Ez ment pár évet. Mióta megszülettek a gyerekek, el szokott jönni kb. két havonta hozzájuk. Szereti őket, a gyerekek is el vannak vele, így ezeken az alkalmakon viselkedik, nincsenek már meg azok a dolgai, amikkel kikészített, folyton ideges voltam miatta stb. Továbbra sem bízok meg benne és legnagyobb jóindulattal is csak semleges nekem, nem szeretem. Gondolom mivel a gyerekeket szereti és látni akarja őket, leesett neki, hogy mi jól el vagyunk úgy is, hogy kb. sose látjuk egymást, így megembereli magát.