Nagyon elítélendő, ha nem érzek magamban már elég erőt, hogy anyósomat is ápoljam?

Egyáltalán nem elítélendő.

én tiszta vizet öntenék a pohárba, és elmondanám őszintén hogyan érzek. Van neked is elég a gyerekkel.

Nem vállalnám. Megmondanám hogy nyugodjon meg, neki is lesz majd ennyi tapasztalata. Belerázódik könnyen. :)

Tuti berágnak, de lef0snám.

Ne haragudj, de én nem vállalnám.

Értem én, hogy anyós meg minden, de te is ember vagy

Ó ez itthon mai napig bevett szokás. A feleségre hárul a férj családtagjainak ápolása. Vagy úgy általában a nőkre a családban. Tőlem elvárták családi szinten, hogy kislányként is rendszeresen látogassam, legyek beszélgetőpartnere a mentálisan beteg rokonunknak. Borzalmas volt. Miután meghalt én meg egy másik nő rokon intéztünk mindent, lakásból rengeteg szemetet el kellett hordani. A bátyáim csak lógatták a lábukat, de amint pénzt, elvihető tárgyat szimatoltak tartották a markukat.

És természetesen anyámék a mai napig derülgetnek azon, hogy én milyen szorongós mindenre ráfeszülős szerencsétlen vagyok, bezzeg a bátyáim mindent lazán vesznek.

Ennyit erről. A másik kategóriában folyamatosan megy a magyar nők ekézése, pénzéhesek, nem háziasak stb. k-rva jó lenne ha ezek a himsovin gyökereke csak a negyedét megtapasztalnák ennek hatalmas "kényelemnek" amiben a magyar nők élnek...