Hogyan tudnék változtatni ezen a helyzeten?

Párommal 6 éve vagyunk együtt, egy éve házasodtunk össze, 8 hete pedig megszuletett a kisfiunk. Sajnos a házunk még épül, nagyon megemelkedtek az árak és csuszasban vagyunk, de év végére már beköltözünk, addig is férjem szüleinél lakunk.

Anyósom soha nem kedvelt, nem mutatta ki, csak páromnak mondta a magáét a hátam mögött. Legfőbb problémái velem kapcsolatban azok voltak, hogy szegény családból származok, csak érettségim van, és gyárban dolgozok. A további gondjai azok voltak, hogy hosszú fekete hajam volt, van 2 tetoválásom, illetve az hogy szerettem/szeretek fekete ruhában lenni. Bár egyáltalán nem viszem túlzásba.

Ahogy ezeket megtudtam, befordultam, ami megjobban nem tetszett neki/nekik. Sajnos ha tudom hogy valahol nem látnak szívesen, nem tudok elengedni.

Aztán mikor megtudta hogy unoka lesz, kiakadt azon hogy ilyen hamar, illetve hogy a párom bátyját megelőztük.. Azóta itt élünk, úgy volt hogy nálam leszünk amíg a ház elkészül , de párom ragaszkodott ahhoz hogy városban, ne faluba éljünk addig is.

Borzasztó sokat segít, nem lehet egy szavam se, és hálás is vagyok érte, viszont egyre többször próbál engem vagy férjem befolyásolni, hogy hogy neveljük a gyermekünket, illetve hogy a házunk milyen legyen belülről, mit hova rakjunk.

Sajnos após is olyan, hogy ha elkezdek egy témával kapcsolatban véleményt mondani(például a házunkban a konyha milyen lesz) akkor láthatóan nem figyelnek, és /vagy belevágnak a szavamba egy teljesen más témával kapcsolatban. Nagyon gyerekként bánnak még velünk, pedig 27 évesek vagyunk. Ami nagyon nem tetszik, hogy befolyásolja férjem. És tudatosan. Egyszer megkérdezte tőlem, hogy tudom e hogy mennyire befolyásolható a párom és hogy ezt használjam ki.

Nemtudom mennyire érthető mi a bajom, legfőképp az, hogy levegőnek néz illetve tudom férjemtől hogy nem kedvel, és megőrjít ez az "állkedvesség" amikor tudom hogy minden lépésemet kritikusan nézi. most utólag azzal verte ki a biztosítékot nálam, hogy ramszolt, öltözzek végre úgy mint egy anyuka, és feketét ne vegyek fel soha.

Nehéznek érzem a helyzetet mert tényleg segít ha úgy van, bár legtöbbször nem kéne de ő akkor is jön és segít, de megfulladva érzem már magam, nem akarom hogy a picim is meg érezze rajtam.

Igazából lehet tényleg szavam se lehet, hisz itt lehetek a picurral, és szereti is, talán ez a fontosabb. Ti leülnétek beszélni vele, vagy hagyjam hisz úgyis pár hónap és költözünk?