Hogy ne érezzek bűntudatot, ha az eszem tudja, hogy nem vagyok hibás mégis a beszolasok miatt magam hibaztatom?

Ha te nem teszed helyre az anyóst, akkor a férjed tegye helyre az anyját.

Írom ezt anyósként és nagymamaként.

Amúgy a kérdésed és a 6. válaszoló kommentjét olvasva felmerül bennem, hogy hol van az az egekig magasztalt kötelező védőnői ellátási színvonal? Hány alkalommal találkozott a gyerek a védőnővel, hány státusz vizsgálaton van túl... Hogyhogy a védőnőnek, aki szakember nem tűnt fel semmi és nem küldte a gyereket vizsgálatra!?

Jó. Tehát egy buta, tudatlan ember véleményén pörögsz, neki szeretnél megfelelni. Miért?

Miért nem tudsz kiállni saját magadért és a gyerekedért?

11#

Ugyan nem auti, de 3 gyermekem van, ebből 2 sni-s.

Rendszeresen jártam védőnőhőz

Most fogyasztjuk a 3.védőnőt, eredetileg a 4.-t kellene , de maradt a 3.számú amíg az új gyesen van.

Mindkét gyermekemmel én indultam meg, 2 ovi szerint is semmi bajuk nem volt, most sincs ..

Az első védőnő szerint az első gyermekemnél (aki megjárta a PIC osztályt oxigéninkubátort, fejlődésneurológia jártam vele 1 éves koráig) én csak egy első gyerekes, túl aggódó szülő voltam, a gyereknek ilyen a habitusa.. a saját családom szerint túl sokat vártam el a gyerektől.. a kákán is csomót keresek, nem vagyok normális.. a gyereknek semmi baja, majd behozza ha le van maradva stb stb.

Soroljam? Minden voltam, csak szép meg jó nem, senki nem akarta látni, hogy igazam van. Leginkább a saját szüleim, hisz hogy képzelem, hogy nekem igazam van, ő már felnevelt 2 gyereket is..

Aztán mikor a gyerekem kapásból 2 kódot kapott.. akkor hirtelen én lettem a másik kategória, aki nem figyelt a gyerekre, aki elrontotta, aki nem nevelte jól..

A másodiknál kezdték volna megint, na akkor elküldtem mindenkit melegebb éghajlatra..

#11

6-os vagyok. Védőnői látogatás legalább 1 éves korig havonta, aztán még egy darabig kéthavonta volt. A státuszokat megcsinálta, a többi időpontban csak méricskélte. A gyerek szokásához híven végigordította minimum onnantól, hogy hozzányúlt. Így nehéz is látni, hogy milyen, mennyit tud, így emiatt nem hibáztatom a védőnőt. A státuszok az én saját bevallású válaszaim alapján készültek, de a gyerek legalább egyéves koráig nagyrészt úgy fejlődött, ahogy a nagykönyvben írva vagyon. Most forog, most gagyog stb... ha volt is itt-ott olyan fejlődési lépcsőfok, amit nem ért el időre, megmondta a védőnő, hogy nem katasztrófa, ez csak az átlagfejlődéshez viszonyít, de minden gyerek más. Aztán ahogy "nyílt az olló" a lemaradásban, és észrevettem nem sokkal másfél éves kora előtt, hogy itt többről van szó, a 18 hós státuszon bizonyítást is nyertem. Instant bukás. Azt hiszem, több kérdésre válaszoltam nemet, mint igent, szóval ha addig nem is vettem volna észre, annál a státusznál minimum gyanút kellett volna fognom nekem is, és a védőnőnek is. Ő akkor is azt mondta, szerinte nem lesz gond, várhatnánk is még egy kicsit, végigmegyünk a státuszon 1-2 hónap múlva megint, biztos a habitusa is ilyen, meg én is olyan csendes, visszafogott anyuka vagyok. Na, ekkor szerintem is hibázott, szorgalmaznia kellett volna, hogy továbbvigyem. De nem vártam rá, egyből elindítottam különutasan a pedagógiai szakszolgálati vizsgálatot és a fejlesztést. Mivel nem küldtek el azzal, hogy túlaggódom és semmi szükség rá (pedig a lelkem mélyén reménykedtem benne), úgy látszik, helyesebben ítéltem meg a helyzetet, mint a védőnő.

Nekem már iskolás lányom van, enyhén autista, megkésett beszédfejlődésű, a 2-4 éves kor volt nála a legrosszabb. Én hordtam baba-mama klubba is, tudod, ott miket csinált? Folyton kezet mosott, ill. nyitogatta a csapot, amikor épp nem, akkor azért kellett közelharcot vívni, hogy ne a seprűt, lapátot abajgassa, amivel a személyzet takarított. Voltak kerekítős, éneklős foglalkozások is, amelyekbe persze nem vett részt, néha még sírva is fakadt tőlük. 100 milliószor próbáltam vele itthon képeskönyveket nézegetni, mesélni, ő meg 1 mp-enként lapozott tovább, és hisztizett. Rengeteget beszéltem hozzá, próbáltam énekelni is, sokszor befogta még a szám is. Szóval, erről ennyit… Ja, de semmit nem csináltam az ügyben, mégis 8 hónaposan már járt, és több olyan dolgot is hamarabb csinált, amibe nemigen fektettem energiát, mert még úgymond "nem lett volna ott az ideje", és mégis tök könnyen ráérzett magától.

Én megmondanám az anyósnak, hogy folynak a kivizsgálások, majd kiderül, mi van, és legyen kedves, tartsa meg a tanácsait/véleményét.

Én ezt válaszolnám anyósomnak:

Ne ismételgesse a hülyeséget, mert az orvosok egészen mást mondanak.

De ha nagyon ki lennél rá akadva, akkor ezt mondanám:

A gyerek lehet, hogy azért ilyen, mert magától örökölte.

Ha visszaszólsz, legalább helyreáll a lelki egyensúlyod.