Anyós beleszól a terhéssegembe? Hogy lehet ezt kezelni?
Párom szüleivel régen nagyon jó volt a kapcsolatom, majd később megromlott. Igazából anyósom sosem kedvelt, de kedves volt velem a kezdetektől fogva, az ő szavaival élve: "megtűröm, úgy is hamar lesz másik". Ahogy megtörtént az eljegyzés, összeköltözés, kevésbé tolerált engem, majd a házasságunk megkötése után hangosan hangoztatta, hogy sosem fog tudni elfogadni családjának.
Párom beszélt vele, így egyféle kellemetlen udvariaskodás jellemezte a kapcsolatunkat.
Három hónapos terhes vagyok, néhány hete közöltük a nagyszülőkkel, szüleim és apósom is nagyon izgatott, nagyon édesen reagáltak a hírre.
Anyósom persze nem bírta ki, és kiszaladt a száján a vélemémye, miszerint a babával akarom egy életre magamhoz láncolni a fiát. Nyilván reménykedett, hogy még van valami halvány esély, hogy megszabaduljon tőlem.
Párom alig beszél vele, de rendszeresen találkoznak, mert közös családi vállalkozásuk van apósommal. Egy településen lakunk, habár nem egy utcában, de elég közel egymáshoz. Alkalomadtán beszoktam nézni a férfiakhoz, de sajnos anyosom is ott volt, így nem tudjuk kikerülni.
Múltkoriban fejébe vette, hogy nem szükséges nekünk otthonra szobakutya, mert árthat a babának. A kutyus évek óta a társam, a férjem is imádta mindig, amikor pedig ősszeköltöztünk nem volt kérdés a kutya sorsa.
Később anyósom azt találta ki, hogy ne az utcára nézzen a leendő babaszoba, majd hozzátette, hogy mindez az én hibám, mert én akartam nagyon azt a házat.
Legújabban avval zaklat, hogy terhesen mit képzelek magamról, hogy lovagolni járok. Évek óta lovagolok, a lovamat ismerem, mindig is türelmes, nyugidt állat volt. Az orvosom szerint, ha jol esik a sport, míg nem erőltetem meg magam űzzem nyugodtan, de anyósom szerint evvel "idő előtt megölöm a fia gyerekét".
Mindez nem lenne elég az egész rokonságnak, minden barátjának elhordott mindennek, és az egész falu erről beszél.
A főzési szokásaimat is becsmérelte, és szerinte túl modern (ahogy minden más is az, amihez hotzányúlok).
Nem zavarna, ha kitudnám kerülni, ha nem terhelne meg érzelmileg ez az egész.
Mit lehet kezdeni vele? Múltkor megjelent nálunk teljesen random. Saját magát engedte be kulccsal, amit a párom az apósomnak adott vészhelyzet esetére. Akkor is a fejemhez vágott valamit, alig tudtam kitenni az ajtón, ahova valónak érzem most.
válasza:Kedves Kérdező, sajnálom nagyon a helyzetedet.
Én is éppen várandós vagyok, múltkor az apás szüléssel talált meg anyós, hát köpni nyelni se bírtam. De aztán rántottam egyet a vállamon, hiszen úgyis én döntöm el. Sőt, első körben az orvos.
Nagyon nehéz nem figyelni ezekre, de a saját magad érdekében rögzítsd, és elsősorban magadnak, hogy a Te életedért Te vagy a felelős, a döntéseket Te hozod ès a párod és igenis ott lesz a gyerekszoba, ahol szeretnétek. Anyós szavai pedig egyik füleden be, a másikon ki. Nehéz, de ha erre egyszer ráérzel, utána sokkal könnyebb lesz. A lényeg, hogy felfogd (bocsi), de úgy igazán, hogy felnőtt vagy. És hidd el, ha te nem mész bele a játszmába, akkor nem lesz kivel játszania.
Én már ráéreztem. Vaker amit akar, én meg csinálom, ahogy jólesik.
Neked pedig ideje ezeket a határokat húzni, a gyereked érdekében, minél előbb.
A kulcs nonszensz, nem is értem, hogy került hozzá.
válasza:23-ra és a kérdezőnek:
Szerintem praktikus, ha mindig férjetek jelenlétében találkoztok anyóssal. Akkor pedig anyósotok buta megnyilvánulásai után elvárható, hogy a férjetek tegye helyre az anyját.
Pl. nálunk ilyen beszólás elképzelhetetlen lett volna, de én (férjként) biztos keresetlen stílusban megmondtam volna, hogy semmi köze hozzá, hogy apás szülés lesz vagy sem.
válasza:A kulcs marad apósnál, mert tényleg nem tudni mikor lehet szükség rá, például ha elutazunk,és valami gond adódik a házzal ( például ha a tető súlyosan megsérül, az pont kivűlről látszódna is).
Én több nőtis ismerek akik gond nélkül lovagoltak, amíg nem volt számukra megterhelő. A lépcsőről is leeshetek, autóbalesetem is lehet - attól, hogy terhes vagyok nem áll meg az élet számomra. Majd ha soknak érzi a testem, abbahagyom.
Kettesben biztos nem találkoznék vele, szükségem van egy pajzsra, aki visszatartsa anyóst egy kicsit. Szerintem ignorálni fogom őt, remélem idővelő is eztteszi velem. A gyerekkel kapcsolatos döntések pedig a páromra és rám tartoznak csak, de ez nem jelenti, hogy mások tanácsát nem hallgatom meg. Sajnos, anyós bármit mondhat, még ha igazság is van/lesz benne, biztosan nem fogom meghallani,mert olyan áskálódó, szúró stílusban hagyja el a száját, hogy elképzelhetetlen.
Köszönöm a ti válaszaitokat!
A férjem pedig így is sok mindent megtett, többször beszélt vele, később minimalizálta a kapcsolatukat. Mit tehetne még? Nem értem. Szeretem, hihetetlen férfi, a legnagyszerűbb akivel valaha találkoztam (és nem az apukám), támogató, nagyon várja hogy apuka lehessen, de nem szuperhős, az anyja rajta is kifoghat.
válasza:De egy idióta lehet az anyósod, te úristen…
Mondanám, hogy vágd pofán de ugye azt nyilván nem teszi az ember :D Szabj határokat (bár az ilyen az úgyis átlépi) aztán ha problémája van akkor nyugodtan igazítsd menetirányba és szard le ha veri a hisztit. Ha esetleg annyira felb@sz, hogy nem bírsz nyugodt maradni akkor meg küldjed el a pcsába!
válasza:A fia beszéljen vele, ha téged továbbra is bánt akkor megszakítja vele a kapcsolatot és az unokáját sem látja és a vállalkozásból is kilép.
Mondja el neki, hogy nem kell elfogadni téged családjának, sem szeretni, de a gyereke anyját ne bántsa, semmi gond ha utál, joga van hozzá, de a tiszteletet adja meg és ne szemétkedjen veled, mert nektek már van új családotok, amibe ha továbbra is így viselkedik ő nem fog beletartozni.
Persze ennek nem kell így lennie, csak ezt kell mondani, hogy kapja fel a fejét, ha sarkára áll a párod. Nefélj, ha a pici fia leépíti meg sérül a bevétele vagy ennek a veszélye fennáll akkor egyből elkussol. Ha a párod határozottan kijelöli a határokat amin nem léphet át akkor ez megszűnik. Neked sem kell odamenni a közelébe. A babának árt a stressz.
Ha ezt nem teszi meg a párod akkor a kedves mama a végsőkig el fog menni és mindent tönkre fog tenni köztetek. Tök mindegy ennek ki lenne a fia mellett senki nem lenne jó neki. Mert nem vált le róla 2-3 éves korában, amikor kellett volna így mindenkivel rivalizál akit ő szeret.
válasza:Nem hinném, hogy bárki tűrné, hogy bántsák az anyját akkor is ha pontosan tudja milyen. Ez a férfi feladata hogy megvédje a családját. A nő pedig tisztelje a férje anyját akkor is ha egy utolsó szemétláda. Nem a nőnek kell lealacsonyodni anyuka szintjére és helyretenni banyucit, mert pont erre játszik, hogy kiforgassa ezt a helyzetet és aztán ő legyen az “áldozat”. Nem kell az őt bántani mert ő is bánt.
A fiának kell odamenni hogy ezt a nőt választotta ha tetszik ha nem és viselkedjen vele, vagy megszakít vele minden kapcsolatot.
Nem kell ordibálva a két nőnek nyálat fröcskölni egymásra.
Hanem a kisfiának közölni anyukával, hogy ha nem vette volna észre felnőtt és ideje leválni ha tetszik neki ha nem és ez a választása és pont
válasza:Nekem mindenbe bele avatkozott. Mit főzök,mit veszek a boltba,miért tápszeresek a gyerekek(ikreim vannak,sajnos nem akarták el fogadni a cicit),miért beszélek az édesanyámmal/tesokkal,mikor kelek fel reggel,mikor takarítók ki reggel😂😂Jobban utáltam,mint bárkit/bármit..Ő meg a nagy lánya mindent jobban tudott. Jelzem semmibe nem segítettek az ikreknél. Inkább hátráltattak,mikor aludtak a kicsik akkor direkt kiabáltak,felvették őket..Elegem lett el küldtem őket vissza ahonnan jöttek.
Tudom nem lesz szép amit mondok,de már nincs köztünk az anyósom,amit nem mondanám,hogy sajnálok..Inkább jobb lett az életem/életünk.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!