Jól érzem hogy távolságtartóbb lett anyós?

A családban nem új keletű dolog a nehéz anyós mivel nagyanyám durván ilyen volt a két fiával és a párjaikkal és nincs is jóban egyikkel sem. Apum mindig is figyelmeztetett hogy ne járjak úgy, hogy hagyom magam mert rám települ és kicsinál .

Anyósom is ilyen, iszonyatosan nehéz természet. Ha valami nem úgy van ahogy kitalalja, mindig ment a hiszti és a puffogas világ életükben még én előttem is. Az egész családban. Én eddig mindig csendben voltam mert nem érdekelt és a párom intézte ha olyan volt. Szerintem nem gondolta hogy ilyen is tudok lenni, de a múltkor nagyon el akarta kezdeni irányítani a párom én meg megmondtam neki a magamét.

(Aztán iszonyatosan nagy sértődés lett a vége mert szerinte csúnyán tettem. Még a párom testvére is uszította ellenem. Megmondtam szépen neki hogy úgyis én és a párom fogok dönteni. Mivel a párom is bántotta a beszólásaival, kicsit csendesiteni akartam. Mondtam neki nem akartam megbántani ha nyers voltam. ( nem amiatt kértem elnézést hogy beszóltam hanem a nyersség miatt) Ez már elcsendesult és azóta érzem kissé távolságtartóbb lett, mondjuk nem is keresem a társaságát.

Szerintetek most rájött hogy nem szeretem ha irányít és azért lépett visszább? Vagy kezdjek el jópofizni, hogy legyen megint összhang? Vagy nem érdekli az ilyent és legközelebb is ilyen lesz? Mi a legjobb szerintetek ha nehéz anyósa van az embernek?

A párommal remekül kiegészítjük egymást. Én tudom őt kezelni és ő is engem.