Az anyósom alkoholista, mit tehetnék hogy a fiát ne rántsa magával ? A többi lent!
A lényeget próbálom, hogy értsétek: Az anyósom minden hónapban nálunk van egy hetet,mikor szabadságon van a munkahelyén. Közel van a nyugdíjhoz, fáj mindene, de tud dolgozni és fizikailag oké. Mikor nálunk "pihen" , szinte unatkozik egész nap, néha szervez magának programot, de ott is előkerül az alkohol. Az a rituálé minden nap, hogy este 8 óra körül leül a fiával iszogatni és közben beszélgetnek, lerészegednek. Válságban van a kapcsolatunk a párommal, szinte könyörgök neki hogy ne köveese a családi példát, a teljes rokonság is alkoholista. A párom megmagyarázza mindig hogy ő nem lesz alkoholista, az anyósom is mindig megmagyarázza hogy ő nem alkoholista, csak mikor nehezebb időszakai voltak az élete során, volt hogy ivott.
A párom megígérte hogy majd vizet iszik, kólát, ha nekem úgy nyugodtabb a lelkem, ő meg van alkohol nélkül is. Persze nem tartja be, mert az anyja veszi a piát, ingyen van, bolond lenne az ingyent nem elfogadni..
Az anyósom rendszeresen provokál, tudja hogy mire ugrok. Nem azt kértem hogy ne igyon, hanem azt hogy MÉRTÉKKEL.
Szerintetek az mennyire normális dolog hogy az ivás és beszélgetés az esti program ? Én nem így nevelkedtem, nem tudom elfogadni hogy a fiát is rántja magával..
Az én családom unalmas,főleg anyám, de mindig tudtak maguknak programot csinálni. Fura nekem hogy miért nem lehet ital helyett üdítőt inni, miért nem lehet filmet nézni, miért nem foglalja el magát az anyósom.
+ Fáj a lába, de mikor italért kell menni, akkor annyira mégse fáj.
Normális válaszokat várok, nem azt hogy igyak velük, törődjek bele, stbstb. Trollkodás nem kell, köszi!
válasza:
válasza:Ha a hónap többi részében nem iszik, akkor nem ez nem alkoholizmus. Nem az alkoholnak nem bír ellenállni, hanem az anyja okozta szociális nyomásnak. A szülők mintáinak, értékrendjének elutasítása más helyzetekben is tud nehéz lenni. Annyi ilyen sztori van, ahol a felnőtt gyerek hagyja a szülőjét nagyobb hatást gyakorolni az életéte, mint kívánatos volna, és ezt a felnőtt gyermek házassága/párkapcsolata sínyli meg. Házasságok tömegét tépázza meg az ilyesmi.
Szerintem a kulcs, ha nem azt nevezed meg problémának a férjeddel, hogy alkoholista. Mivel nem alkoholista, joggal gondolja, hogy hülyeseget beszélsz, és ha elhagynád esetleg, igazsagtalannak találná, és még mindig nem értené, mi volt bajod, hiszen ő nem alkoholista. A probléma az, hogy havonta egy hétig veled nem kompatibilis életmódot folytat. Hogy havi egy hétre az teljesen háttérbe szorul, hogy te hogy érzed magad, egyszerűen az anyja dominálja az estéit. Mihelyst az anyja feltűnik a színen, elveszíted őt.
Korábban heti egyszer én is iszogattam bulikban, de sosem voltam alkoholista, nem kellett leszoknom róla, pedig ma már évek óta nem ittam. Nem is tudom pontosan mióta, nincs bennem egy belső számláló, mint a gyógyult alkoholistáknak, akik számontartják, hogy ma x éve tiszta vagyok. Hidd el a férjednek, hogy nem alkoholista, és beszéljetek a valódi bajokról!
válasza: válasza:1.Lesülne a pofámról a bõr, ha a fiamat ivásra késztetném.
2.Talán az anyósnak az a célja, hogy problémát csináljon közöttetek és te el hagyd a férjedet.
Megpróbálok mindenkinek válaszolni, remelem nem felejtek ki senkit..
Speciális, nem mindennapi a munkája a párommak, nevezzük home office-nak, de erről többet nem írhatok mert köti a szigorú titoktartás őt és engem is. Én vállalkozó vagyok és otthonrol is tudok dolgozni, magyarán sokat vagyunk mindketten itthon.
Az anyósom elcseszte az életét, fekete munkát végez, nincs bejelentett munkahelye, ezáltal kb van minden hónapban 1 hét szabadsága. Erről sem fogok többet írni, mert nem szeretném hogy az anyósom bármelyik ismerőse olvasgasson itt, aztán felismerhető legyen a történet.
1 hétig itt van minden hónapban , igen.
Én mint nő(én lakok a párommál, tehát az anyósom fiánál), nem ugrálhatok csak úgy, nekem is alkalmazkodnom kell. Én jó helyzetben vagyok, van vidéken saját lakásom ami ki van adva bérlőknek, illetve a szüleimhez is tudnék menni. Rendezett az anyagi és családi hátterem , többet erről nem is írok.
Rendszeresen téma ez a párommal hogy szabjon határt az anyjának, illetve ha már eléri a nyugdíjat akkor meg többet fog inni, valoszinu nem fog, mert kevés lesz a nyugdíja és dolgoznia kell majd mellette, más választása nincs.
Mikor 3 hetet nincs itt az anyós, a párom sose mondja az alkoholt, ritkán én szoktam felajánlani hogy vegyünk 1-1 doboz sört. Nem jár kocsmába, semmi ilyesmi nincs.
És hogy miért nem hagyom ott ? Azért, mert hiszek benne hogy ő nem fogja a családi példát követni, mert kilóg a sorból.
Az anyósom olyan élethelyzetben van, amiről csakis ő tehet, hogyha én meg a párom azt mondanánk neki hogy ne jöjjön 1 hétre minden hónapban, muszáj lenne elfogadnia, mert abban az 1 hétben max a rokonaihoz tud menni és ott vendégeskedni. Rá van utalva másokra , ezért is nem akarok belerúgni mert van elég baja. Persze itt majd jönnek a kérdések hogy milyen munkát végez ? Egy másik hozzászólásban leírtam hogy fekete munka, több részletet nem írhatok róla.
A páromat nem fogom választás elé állítani, mert számomra nem elfogadható hogy válasszon köztem és az anyja között.
Szerencsére nekem teljesen oké az anyagi és családi hatterem, előfordult már hogy több napra vidékre mentem a szüleimhez, mert nem tudtam elviselni az anyóst.
Bármikor kiléphetek ebből a kapcsolatból, de szeretem a páromat.
Nincs közös lakáshitel, se gyerek, ennyi az indok ami miatt még vele vagyok hogy szeretem, és hiszek benne hogy változni fog a helyzet.
Az anyósom próbálja rendezni az életèt, az is a tudtára van adva hogy ezt nem csinálhatja évekig hogy itt van nálunk minden hónapban 1 hetet. Az én anyukám se jön hozzánk, nincs itt a nyakunkon, bár az én anyukam nem b*szta el az életét.
válasza: válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!