Rosszul esne,ha anyósotok megjegyezné fogynotok kellene?

Egyébként kérdező, szerintem teljesen mindegy, hogy más megsértődne-e. Te voltál ebben a helyzetben, így a te érzéseid számítanak csak. Neked rosszul esett, és anyósod nagyon is jól tudta, hogy bántót fog mondani, azért is kezdte úgy, hogy "ne sértődj meg rajta, de...".

Legközelebb, ha kéretlen megjegyzést tenne a külsőmről, leállítanám egy életre, az biztos!

"tehát pontosan tudod, hogy igaza van.

MAjd amnikor már komoly problémákat okoz, mert nem állsz meg ennél a 10 kilónál, akkor gondolj arra, hogy volt, aki szólt, csak te lekakkintottad..."

Szerintem nincs olyan ember, aki em veszi észre, hogy felment rá egy ruhaméret.

Ne nézzük már hülyének egymást.

Nem a te piszkálódásod fogja megmenteni.

26, így van.

Amúgy én pl. mindig is utáltam a kéretlen tanácsokat. Ha kérdezem, akkor oké, és kellő kritikával is fogadom, de csak HA kérdeztem.

27 a tagadás nagy úr. Sokan pajzsmirigybetegek de csak akkor tűnik fel a hízás, amikor más szól. Vagy hipofízis daganata lesz, ami gyakori nőknél sajnos.

Engem is megvizsgaltak, semmi bajom, csak a stressz miatt nem mozgok eleget (inkább alszom és baromira sokat voltam beteg), cserébe folyton édességet akarok enni, tipikus kortizolszint zavar. Más ismerőseim meg fogytak tőle. Engem kikészít az egyetem, de még 1 év van vissza... muszáj valahogy kibírnom. De addig pl: kondira sincs pénzem,örülök napi fél óra sétának, egyébként meg 2 pici állásból igyekszem fenntartani magam tanulás mellett.

Azert utálom magam, mert más is így él mégsem élnek meg ilyen szintű szorongást. Szedek rá gyógyszert, azóta felment 5 kiló, én is 68-cal kezdtem. Az sem segített az állapotomon,

hogy szüleim válnak, rólam kiderült csak úgy spontán biztos nem lesz gyerekem, kezelhető a bajom, de nem ideális.

Szóval én szeretném visszanyerni a kontrollt az életem és a testem felett, de nem jó lapokat kaptam mentálisan. Az édesseg meg boldogsághormont termel. A pszichológusom es a pszichiáterem, még a pszichodráma vezetőm is kővér nők, és cigiznek. Valahol ők is kompenzáljak magukat a sok nehéz sorsú ember miatt, akiket kénytelenek végighallgatni.

Ez amúgy elég nagy kulturális baj Magyarországon. Nincsenek megküzdési stratégiaink egészségkultúránk, hogy ne zabálásba fojtsuk a gondjainkat. Már kicsikent is ezeket látjuk otthon.

Ìgy csodálkozni ezen nem kell, de felismerés esetén lehet tenni.

Számtalan orvos is brutálisan küzd cigivel meg alkohollal csak nem látni.