Mit tennél, ha anyósod úgy viselkedne nálad, minta ő lenne otthon?

Hát ez ilyen. Enyém is ezt csinálta dettó. Idegeneket hívott hozzánk( nem voltak rokonok, mégcsak barátok sem, szimpla ismerőseit hívta hozzánk babanézőbe), és a cipős sztori is megvolt. Én sem szóltam, de azért néha megjegyzem, mikor a fiát sztárolja, hogy azért ez nem egészen így van. Olyankor úgy néz rám mint a véres rongyra, de nem érdekel. Amúgy a lakás nem közös, az enyém, ezért nálunk még viccesebb a szitu ilyenkor. :D De volt arra is példa, hogy ki akart küldeni engem(!) a szobából, hogy megbeszéljen valamit a fiával( mondjuk erre párom is felhördült, nem csak én). Na, neeee. Nehogymár én érezzem magam a saját lakásomban vendégnek. Nem mentem ki a szobából, azért mindennek van határa. De enyém egyébként is lökött, mindenbe belepofázik, mindent irányítani akar, még azt is hogy mit vegyek fel, a hátam mögött szid a gyerekem elött, mondjuk ez csapta ki legjobban a biztosítékot nálam, nem a többi apró kis stiklije. Azokat ráhagyom mint a hülyére. Javaslom neked is ezt. Mikor ilyenje van, csak mosolyogj, azzal nem tud mit kezdeni, aztán néha ejts el egy-két dolgot a mosolygás közepette, hogy mi hogyan történik igazából. Felfogni nem fogja, csak úgy a miheztarttás végett...