Terhessége ideje alatt tette már valakinek még tönkre párjával a kapcsolatát az anyósa? 100%-ról 200% fokozatba kapcsolt, hogy a kisfia mellette legyen, ne a születendő gyermeke és a családja mellett?

Láthatóan elvagyok keseredve, miért írnak olyan emberek, akik abba kötnek bele, hogy nem értik a kérdést?

Én spec ha nem értek valamit nem szólok hozzá, nézek egy másik kiírást.

Nehéz megállni, hogy ne rúgjunk bele valakibe?

Belőletek lesz a fent említett típusú anyós meg após.

Akkor is hozzászóltok, amikor nem kéne....

Nem pontozok le senkit, különben nem lennétek 100 %-osak egymásnak.

Az anyák szerepe, miután felnő a gyerekük megváltozik, be kellene csak látni, hogy már nem ugyanaz mint amikor gyerekek voltak. Ez egyébként jó esetben fokozatosan történik, mint ahogy fokozatosan engedjük el a gyerek kezét amikor járni tanul.

Nálunk ez a nagy probléma, amit a kifogásolt idézet is leír, hogy fontosnak akar még mindig lenni, és olyan szerepet játszani, amit már az élet nem neki osztott ki.

A probléma ennyi.

Remélem ismét felhúzzátok magatokat ezen.

Verjétek a billentyűt.

Hajrá!

Köszönöm az utolsó választ. Sajnos nem mellettem áll. Egyedül nevelem a lányaimat. A párom anyósnál lakik. A baba most lesz 7 hetes. A párom eljön meglátogatni. Majd másnap elkezd ötletelni mit hogyan kell csinálni. Mivel napközben nincs itt nem tudja, hogy hogyan látom el a babát. Ezért teljesen kioktatásnak tűnik minden amit anyós nyelvezetével mond. Már felneveltem egy gyereket, a másik lányom 15 éves. A háziorvossal is tartom a kapcsolatot, a védőnő is mindent rendben talál. Erre jönnek ezek a mondatok.

A lényeg, hogy oda hazamegy és meghányják-vetik, hogy én mit hogyan csinálok itt egyedül. Abból a két órából, amit itt lát.

Nem velem működik együtt, hanem anyóssal, akihez ezek után nem engedem, hogy vigye a babát.

Nagyon fáradt vagyok, mert az nem jutott eszébe, hogy az éjszaka hányszor kelek fel. És, hogy a szülést sem sikerült kipihenni, nem tudok például most sem visszaaludni már, 4 óta. A bajt még tetézi, hogy náluk bevált dolog, hogy snő a gyerekeit azonnal lepasszolja anyóshoz (ahol a párom lakik), ha betegek.

A lányomnak még az oltásai sincsenek meg, és úgy jön ide látogatni. Mondtam, hogy költözzön már vissza a lakásába (amit kiadott bérbe), hogy ne legyen fertőzésveszély. Mert azok a gyerekek elég gyakran betegek. a pici meg még beoltva sincsen egy csomó minden ellen. Most is ott van, az egyik állítólag napszúrást kapott.

Mindenesetre másnap nekem reggel is napszúrás szerű tüneteim voltak, szédültem nem kicsit itt reggel jónéhány órát, és a gyomrom fájt elég rendesen. Nem hívtam fel, hogy jöjjön már át , mert rosszul érzem magam, csak délután mondtam neki, arra nem volt semmi válasz. De ha bármit elkaptunk onnan az elmúlt években, arra úgy is mindig az a válasz, hogy egyáltalán nem biztos, hogy onnan.

Szóval a helyzet borzasztó. Én is azt hittem, hogy azon lesz, hogy együtt neveljük a gyerekeket, de ez, hogy mindenben kritizál, hogy mit hogyan csinálok a gyerekkel kapcsolatban fel sem merült bennem.

Még a babakocsit sem tolom jól! Kész röhej. A nagyobbik lányom is csak néz, hogy miket csinál. Teljesen beoltotta anyós, hogy én nem jól látom el a babát, és ameddig itt van legalább addig "szakszerűen" lássa el az ő instrukciói alapján. Szülés utáni depressziómban legszívesebben meghalnék ettől az egész helyzettől, és már ott tartok, hogy jobb lenne, ha nem jönne többet ide. Nem elég, hogy egyedül vagyok, még ki is oktatnak.