Szerintetek rossz hatással van a személyiségre, ha otthon nem csinálhatok sosem azt, amit akarok, mert mindig titkolózni kell?

Én sem engedem meg a családból senkinek, hogy a szobában egyenek! Arra való a konyha. Egyébként is együtt eszik a család.

Hétköznap este általában elvárás, hogy 10-11-kor lefeküdjön mindenki. Másnap iskolába, dolgozni kell, akkor nem lehetsz fáradt.

25 vagyok, nekem is ilyen volt. Én konkrétan félek a "felnőttektől", félek belekezdeni szinte bármibe, mert úgy megszoktam, hogy soha semmi sem jó, mindig mindenbe csak belekötöttek stb.

Viszont találtam egy társat, aki mindig elfogad. Eleinte nagyon nehéz volt, felfognom, hogy tényleg nyugodt lehetek, meg tényleg magam lehetek és nem kell titkolóznom. Néha még most is azon kapom magam, hogy olyan banális dolgokról hazudok pl. telefonon, hogy jaj igen, már 8kor felkeltem, és kiporszívóztam, holott még 10kor is aludtam, de ilyenkor mindig emlékeztetem magam, hogy nincs rá szükség.

Regélhetnék még hosszasan, de nekem hosszas munkám van benne, hogy ne egy rakás félős, passzív szerencsétlenség legyek, és még van min dolgozni, de haladok.

Bár van, amin egyedül nem tudok túllendülni, újabban pszichológuson is gondolkodok.

Persze ez nem törvényszerű, de nálam így alakult.

Igen ez rossz hatással van a személyiségre.

Saját példámból tudom. Apám is ilyen volt, ő bezzeg kijárhatott hajnalig a konyhába csattogni, iszonyú hangos volt, de ha én mentem ki pohár vízért, ordítozott. Stb.

Nem tudsz nagyszülőhöz, rokonhoz elvonulni néha?

Első, tehát akkor szerinted teljesen természetes, hogy korlátozol valakit, mert te úgy gondolod, csak ez meg ez a jó. Pf.

# 2

Úristen, dettó. :(

Első: látom fogalmad nincsen a lelki terrorról. Együtt eszik a család. Jah.

Amikor apám velem szemben ült és azt figyelte egész idő alatt, milyen mozdulatomba köthet bele. A többi baromságáról ne is beszéljek.

Kérdező, még egy év és válassz valami olyan egyetemet, főiskolát, ami messzebb van városotoktól. Vagy diákmunka. Kitartás!

mostohatesómat is így nevelte az apja, menekült is érettségi után, ahogy tudott. innen is látszik, h ez nem a jó nevelés.

az ilyen szülővel még beszélni sem lehet, mert ha ő így látja helyesnek, akkor nehogy már a taknyos gyereke oktassa ki...

nem mondom, kellenek szabályok, normák, de a túlszabályozás olyan gondokat okoz, amit egy élet kevés helyrehozni.

a mostohatesóm most úgy kompenzál, h nála otthon nincsenek szabályok, az egész lakás úszik a koszban, éjjel ébren van, nappal alszik. persze dolgozik is, délutános műszakban. azt mondja neki így jó, de látom rajta, h valójában nem, csak végre élvezi, h senki nem szól bele az életébe.