Miért csak nekem kell alkalmazkodnom mindenkihez, ők miért nem próbálnak meg kicsit hozzám alkalmazkodni?
A párom szüleinél lakunk, mert egyedül nem tudnák kifizetni a költségeket (hitel, rezsi). Amikor ezt megbeszéltük, úgy tűnt, meg tudjuk így oldani. Mostanra viszont én a kiborulás szélére kerültem, mert a szülei mindenben kifogásokat találnak, mindent ellenőriznek, mindenbe beleszólnak. A munkákat örömmel lepasszolják nekünk, majd utána kritizálják, hogy ők bezzeg sokkal jobban... A páromnak ez nem újdonság, leginkább fel sem tűnik neki, de nekem ez túl sok. Gyűlölöm, hogy már ellenőrzés nélkül wc-re sem mehetek el. A hétvégén nekifutottam megint a beszélgetésnek, hogy mi lenne, ha kicsit az én igényeimet is figyelembe vennék, de burkoltan megkaptam, hogy ez az ő házuk, az van amit ők mondanak, amit ők megszoktak. Szerintem ez nem normális hozzáállás a részükröl. A párom ugyan védelmébe vett, de nem erőltette meg túlzottan magát, olyan anyuci pici fia stílusban adta elő a mondandóját, a végén már azt sem tudtam engem véd-e vagy az anyját.
Szívem szerint már ma pakolnék és költöznék, de a párom megkért, hogy kicsit nyugodjak le és csak azután döntsek.
Természetes az, hogy segítségért cserébe még én foghatom be a számat és húzhatom meg magam, mert ez az ő házuk?
válasza:
válasza:Menekülj!!!! Három évet húztam így le, igaz külön lakrészben, de a mai napig nem hevertem ki az üldözési mániámat! Egy idő után már semmit sem csináltam, sehova se mentem, csak mikor muszáj volt, csak, hogy ne legyen mit nézni/kérdezni! Rendesen bujkálva vittem ki a szemetet meg ilyenek.
A párom (már férjem) védett, de nem mindig volt ott. Ráadásul én sokszor csak nyeltem, mert kinek hiányzik, hogy a szomszédban lakó komplett családja utáljon, mert tele beszélem a fiuk fejét stb?
Egyszer összeomlottam és közöltem, hogy vagy költözünk, vagy vége.
Elköltöztünk két hónapon belül és olyan jó végre! Az egész életemben egyetlen egy dolgot bánok keserűen. Azt, hogy odaköltöztem. Imádom, szeretem a férjem, de nem kellett volna odaköltöznöm. Teljesen bekattantam tőlük.
válasza:Ja és kérdező! Nálunk is ez ment! Hogy olyan szegények, hogy semmit se tudnak fizetni, csak szipolyozták el a pénzt és érdekes, eljöttünk és mégis megoldják!
Mikor kijöttek a legelső saját számláink a férjem csak nézett, hogy ilyen kevés? Mert mindig azon a címen kopasztották meg, hogy mennyi fizetnivaló van. (A villanyon kívül semmi óránk nem volt, minden egyben volt, így ő nem is tudta, hogy mi mennyi)
Kaját meg úgy vettek, hogy mindenből, mintha háború lenne tele a hűtőt és utána meg dobálták ki a sok lejárt, megromlott ételt.
És érdekes megoldják nélkülünk is, hogy elköltöztünk.
válasza:Az a lakás, amin még hitel van nem az övék: javarészt a banké. Hogy ne legyen teljesen az, oda mentetek. Ha így nézem ők függnek a Ti segítségetektől. Szóval akinek itt nagyon kellene alkalmazkodni, azok a szülők. Mondom ezt még a magam 50 évével, felnőtt gyerekek anyjaként is.
Ha nem értik meg, bukják a lakást kedvükre, de utána tőletek ne kérjenek semmit.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!