Szívtelen lennék, mert otthagytam az exemet a sz@rban? Anyós szerint az vagyok, mert ilyen állapotban fogni kéne a kezét a kisfiának.

Dehogy vagy szívtelen! Jól cselekedtél, le a kalappal, ugyanis rengetegen nem merik megtenni azt, amit te igen.

Anyóssal meg ne foglalkozz! Nekik a fiuk szent és sérthetetlen, soha nem ismernék be, hogy a csemetéjük is hibás lehet esetleg valamiben.

Voltak nálunk is hasonló problémák, DE a gyerekeket és engem sem bántalmazott soha! Az lett volna az utolsó csepp a pohárban. Majd tavaly tavasszal fogtam magunkat és elcuccoltunk a rokonokhoz. Azóta is emlegeti, hogy az milyen arculcsapás volt, hogy mire észheztért össze volt csomagolva, csakhogy nem ő, hanem a családja. Egy hónapot külön töltöttünk, hétvégente utánunk jött. Aztán hazajöttünk.

És lekopogom, azóta minden rendben. Szóval megérte.

Nem lett antialkoholista, de tudja hol a határ, nem jött haza sosem piásan, és nem napi vendég a hűtőben az alkohol.

Igen, nem vagy egy jellembajnok.De feleségnek/élettársnak sme jeleskedtél, embernek meg végképp nem.

Melletted vált ilyenné.Ezt sose felejtsd.És ez téged minősit.

13 Az is téged minősit, hogy a gyermeked elvesztette az apját. Az is.

Ráadásul elég gáz az olyan ember, aki miután a baj megtörténik elsőként hagyja el a sűlyedő hajót.

Off: múlhatatlan kedvenceim azok, akik szerint kár volt neki gyereket szülni (kösz a segítséget, öljem meg a gyerekem, vagy toljam vissza a méhembe?), meg akik okolják, hogy egyáltalán összejött vele. Nyilván csupa olyan kommentelő, akik sosem tévedtek, és mindig mindenről előre tudták, hogy mi lesz - és ez így is marad a halálukig.

On: jól tetted, hogy elköltöztél. A legjobb döntés, amit hozhattál. Sok erőt.