Megítélésed szerint jó pszichikai (mentális) állapotban vannak a szüleid? Hogy hat ez rád? Mennyire befolyásolja ez az életedet?

Nem. Sajnos nem talált párt magának ez is, meg a mamánál eltöltött több mint 15 év is rányomta a lelkére a bélyeget.

Annyira, befolyásol, hogy lelkileg anyámat kell ápolni, és ez azért nehéz, mert nem vagyok egy lelkizős típus.

Hát, nem részletezném különösebben.

Nálunk az anyagi helyzet sok "fejfájást" okoz.

Rám úgy hat, hogy plusz jövedelem forrást próbálok találni a törlesztések miatt...

Jelenleg egy szakmám és érettségim van, mégis kuli, alkalmi munkákat végzek... (ami azért nem fizet rosszul...Meg, most ajánlottak közmunka programot ...szép jövő)

Egyelőre úgy hat rám, hogy reggelente, mikor kilépek az udvarra, köpök egyet és alá állok, ha a szél elfújja a fejem felől a csulát, akkor a sors kegyes volt. :)

Pályakezdőként nem érzek a lendületet, mert nincs induló alapom hozzá, bár remélhetőleg nyáron összetudom szedni a repjegy árát meg némi kezdő pénzt és elhúzni innen jó messzire.

Tehát, nálunk alapvetően az anyagi dolgok miatt van feszültség oda - vissza a szülők - gyerekek között is, mert mindenki érzi ezt, még ha nem is napi téma ez itthon...

Hogy miként befolyásolja életemet?

Néha kicsit nyom a depresszió, amit aztán tudatosan legyűrök agyban, mert szánalmas lenne még belezuhanni egy ilyen önsajnálatba, generálni ezzel még egy bajt...

Kicsit próbálom ignorálni a legkevésbé sem felhőtlen helyzetet, ez néha sikerül is.

Nagyon rossz mentális állapotban vannak, és az a legszörnyűbb, hogy ezt ők nem látják. Az apám alkoholista, az anyám meg tűri ezt. Se nem bántalmazó, se nem agresszív az apám, de ez mégiscsak tűrhetetlen. Anyám már jól tudta akkor is, hogy ilyen lesz egyszer, amikor hozzáment. Azt, hogy miért rontotta el szándékosan a saját életét, azt MÉG nem tudom. De talán sejtem.

Én nagyon rosszul vagyok. Ha lesz egyszer munkám, kemény pszichoterápiás eset lesz belőlem (mert az sokba kerül...).

Apám itt hagyott és egy fillért se költ rám, anyám meg elmebeteg.

Hát, szerintem én is rá fogok menni lelkileg...