Vki ki volt hasonló helyzetben leírhatná, hogy ő hogyan oldotta meg vagy mit tett?

Próbáltam jelezni, hogy nem tetszik amit csinál, hogy én vagyok az anyja és nem ő... de nem érdekli... nekem ez már sok amiket csinál, de a páromnak is, de olyan mintha ő meg nem merne szólni a saját anyjának nehogy megsértődjön, mert pl azon is megsértődött, hogy nem kértem a segítségéből miután a kórházból hazajöttünk hanem egyedül elláttam a kicsit, a párom és a ház is rendben volt...

annyira önfejű, semmi és senki nem érdekli.... ma megint csak úgy beállított ráadásul volt is nálunk vendég, így nem szóltam, de mondtam a páromnak, hogy ez volt az utolsó, mert legközelebb kinyitom a szám és nem érdekel ha megsértődik...

de a párom viszont nem akarom megbántani :(

már terhesség alatt is tudtam hogy nem lesz egy könnyű eset, de hogy ennyire nem lesz az nem gondoltam volna :(

ha feljönnek beszélnek a kicsihez folyamatosan azt hajtogatják h foglalkozni kell ezzel a gyerekkel mert akkor boldog, ebből nekem az jön le mintha én nem fogalkoznék pedig ilyen kicsi létére fél 8tól fél 12ig fenn van és abban a 4 órában 3 foglalkozok vele, a maradék 1ben pedig nézelődik, elvan! úgy állítanak be állandóan mintha hanyagolnám, nem etetném... elegem van belőlük, de nem tudom hogyan mondjam meg nekik??!!

Igen megvannak a szabályaim csakhogy sem őt sem az apósomat nem érdekli, ma is mikor feljött akkor aludt el a lányom erre elkezdett hangosan beszélni hátha fel kelti, de nem szóltam mert vendég volt... egyszerűen nem értem hogy lehet vki ilyen.... örülök neki hogy örül az első unokájának de akkor is van határ...

én szüleim ezt megértik, mondjuk sajnos hozzájuk nem tudunk nagyon sűrűn menni, mert kicsit messzebb laknak, de amikor ott vagyunk akkor is be tudják tartani a szabályokat pedig sokkal kevesebbet látják...