Vki ki volt hasonló helyzetben leírhatná, hogy ő hogyan oldotta meg vagy mit tett?

a kutya is ugatással jelöli ki a határokat, akkor gondolod, hogy itt siránkozással ezen az oldalon fog menni?

OFF! Mintha az én anyósomról írtad volna ezeket! :) Sajnos, én elkövettem azt a hibát, hogy próbáltam tudomásul nem venni ezeket a béke kedvéért éveken át, így csak a 3. gyereknél borult ki a bili! Te ne tedd ezt! Én is jóban voltam vele, míg nem szültem meg az elsőt. Azután hallgattam a tanácsait, volt persze, ami jó volt, de mindig mindent másképp csinált, mint ahogy én. Minek szoptatok 1 éves gyereket már, miért ezt a gyógyszert adom, miért alszik 2 évesen még ebéd után, miért nem viszem bölcsibe 2 évesen, kell a közösség, és sorolhatnám. Udvariasan elmondtam a véleményem mindig, de mivel nagyon erőszakos, akaratos, önfejű, csak az a jó, amit ő akar. Nálunk a 3. gyereknél robbant a bomba, eljöttek a 2 hónapos babához a sógornőmmel és az ő gyerekeivel, és kézmosás nélkül, cipő levétele nélkül berohantak a szobába a kicsihez, aki a játszószőnyegén a földön volt... Mi meg, mikor a sógornőmnél születtek a gyerekek, szájmaszkban ültünk a karácsonyi asztalhoz, mert épp járvány volt, és mi nem voltunk beoltva : Ők meg kezet sem mosnak!( Na, azóta dúl a háború :( Betelt a pohár, és már sajnálom, hogy nem szóltam minden alkalommal mindenért, hanem sokat lenyeltem :) Nem változnak :( Nálunk még folyamatos összehasonlítgatás is van, és ő kritizálja a gyerekeket, pl a középsőm koraszülött babaként kis duci baba lett később, állandóan kövérezte, kopaszozta :( Később még durvább dolgokat is megtett, pl levitte a fiamat sétálni, majd felült vele egy távolsági buszra, és elvitte a tudtom nélkül hozzájuk, ami kb. 15 km-re van. Ha bármi történik, azt sem tudom, hol keressem, és papírok sem voltak a kicsinél. Ha rám hallgatsz, sajnos le kell állítani időben! Korlátozd, mikor jöhet, mennyit maradhat, mikor veheti fel, stb. Nálunk most ez van, mi alig megyünk, ők ha jönnek, jöhetnek, de kikötöm, hogy cipő le, kézmosás, és semmilyen kritikáját nem hallgatom már meg. Eljön a pillanat, amikor elég már! :)

3 hozzászóló vagyok. Határozott legyél. Ha kell emeld fel a hangodat. Ez nem arról szól, hogy szereted-e az anyósodat vagy sem. Tanulja meg, hogy hol van a határ. Ne engedj neki, légy kitartó és igenis álljál a sarkadra ebben az ügyben.

Egyszerűen az ajtón ne engedd be. Kulccsal zárd be az ajtót amikor egyedül akarsz maradni. Érdemes volna a csengőre egy kapcsolót tenni, hogy ne tudjon fél órán át csengetni.

Végül is, a te gyereked, nem pedig az anyósodé. Persze nem kell elzárni tőle, de azért ez már tényleg túlzás.

Én ezt úgy oldottam meg, hogy amikor átjött feszülten megmondtam, hogy éppen altattam a gyereket és most felébresztette, legközelebb szóljon mielőtt átjön! Eljátszottuk párszor, de ideig-óráig hatásos. A szoptatásnál én is kiküldtem, de volt, hogy simán bejött megnézni, hogy még mindig szoptatok-e, mert szerinte túl sokáig evett a baba...