Miért utálod az anyósod vagy miért utál téged az anyósod?

Nem utálom, ő sem engem, de megromlott a viszonyunk. Pedig, én nem elvettem a fiát tőle, inkább szorosabbá tettem a kapcsolatukat, mert a férjem laza kapcsolatban volt vele. Azért, amiért ma már én is, az állandó okoskodás, erőszakosság, minden úgy legyen, ahogy ő diktálja stílusa miatt, ő orvos, pszichológus, tanár, gyermekgyógyász, védőnő, sebész és ki tudja mi még egyszemélyben. Semmi nem jó, minek szoptatok, miért alszik délben 3 évesen, miért nem alszik parancsszóra 8-kor, miért nem eszik meg mindent, miért nem viszem bölcsibe pár hónaposan... és a bezzegsógornő, aki mindent anyu szerint csinál, csak még nehezíti a dolgot. Miért nem járunk szórakozni, miért nem akkor érünk oda hozzájuk (3 kicsivel) amikor ő mondja, miért nem maradunk estig, miért nem megyünk mindennap...és a nagypapa, aki háttal nekünk tv-zik, rá se hederít a gyerekekre. De minden héten másért haragszanak éppen ránk, nem győzik sorolni, hogy épp mi a gond... azt hittük, ha lazul a viszonyunk majd jobb lesz, nem lett az, telefon, messenger, e-mail, face, mindenhol megtalálnak a szemrehányásaikkal... Sajnos nagyon elmérgesedett a helyzet, már csak ritkán megyünk, és nem szeretem, ha jönnek, mert mindig belénk köt, vagy csak tesz egy bunkó megjegyzést... akkor elviszik a középsőt, hogy kicsit unokázzanak, oké, de hú de fárasztó ez a gyerek, nem ült be az autósülésbe, hát jó, akkor ne üljön, és úgy vitték el, hogy szólni merek, hogy ilyet soha többet, na mit képzelek én, ők is voltak szülők, de hát ez a gyerek szófogadatlan... :( sorolhatnám az okokat, pedig amúgy nem utálnám, nem rossz ember ő, csak mióta a gyerekek megszülettek, nem találjuk a közös hangot. volt, hogy fel sem jöttek hónapokig hozzánk, mert majd úgyis megyünk hozzájuk, és a sógornőmnél nagyobb szükség van rájuk... na ma már nem bánom, inkább oda menjenek... :(

kíváncsi lennék hogy mondjuk azok a nők akik itt írták hogy mennyire rossz a kapcsolat az anyóssal, azo 15-20 év múlva emlékezni fognak rá hogy mit ne rontsanak el ha ők maguk is anyósok lesznek. Nekem van fiam is, ő a kis szerelmem, de már most az anyósom példájából tanulva megfogadtam hogy nem leszek ilyen és akármennyire nem fog tetszeni esetleg a menyem el kell fogadnom! bár ha a fiam szeretni fogja akkor nem hiszem hogy beleavatkoznék. Nehéz dolog lesz de legalább van előttem elrettentő példa, csak tanulni kell ebből, hogy milyenek NEM akarunk lenni.

Hát mi se nagyon kedveljük egymást. Eddig nem sok probléma volt közöttünk, de most már egyre elviselhetetlenebb. Ha felhívom rám nyomja a telefont, a házba kikerül engem. Máskor meg elkezd nekem csacsogni. Nem tudok rajta kiigazodni.