Betelt a pohár! Ti mit gondoltok?

A párom 35, én egy tízessel fiatalabb vagyok. Mindketten dolgozunk és egy faluban lakunk, egy utcányi távolságra. 2,5 éve vagyunk együtt, de mindennap csak jártunk egymáshoz esténként, együtt még nem éltünk. A páromnak van hitele, ami remélhetőleg idén lejár. A munkahelyén előléptették, így több pénz marad meg. Annyi, hogy megélünk ketten. Az anyjával nagyon rühelljük egymást. Az após jó fej, viccelődős bácsi. A párom szülei nyugdíjasok, részemről több türelemre és megértésre lenne szükség, elismerem. De sokszor az anyóstól nagyon felmegy bennem a pumpa. "Szerelmes" a fiacskájába és nagyon félti, hogy elmegy velem lakni. Mellesleg, szívbetegsége van, tehát gyakran ideges és feszült. Voltak húzásaink egymással, amik nem voltak túl szépek:

1. egy családi kirándulás indulása előtt autóval mentünk volna négyen (párom, a szülei meg én) én a párom mellé ültem előre, de az anyós puffogni kezdett, hogy miért nem az apósom ül előre, mert hogy fáj a lába és elől ki tudta volna nyújtani. Szó szerint így mondta a páromnak: ,,Méé ba..*eg, ellopják ha hátra ül?!" - ezt rólam mondta. Ezek után nem volt kedvem elmenni és nem is mentem el.

2. Célzások, pl. fiam, ha innen elköltözöl, nem fogsz ilyen finomakat enni, és szó szerint azt mondta a vén csoroszlya, hogy mindent megtesz, csak a fia ne költözzön el

3. Igaz, rendes gesztus volt tőle, felajánlotta, hogy költözzem oda, de ilyen házi sárkánnyal nem akarok együtt élni, elég nekem anyám otthon. Aztán megköszöntem és mondtam, hogy a saját háztartásom akarom vezetni.

4.Családi kirándulásra nem akartam elmenni, de mondtam a páromnak, hogy menjenek el hárman nyugodtan, ha akarnak. De nélkülem nem akart menni, így én lettem a hibás, mert miattam nem lehet menni kirándulni. Az anyja ezért is megszólt, mi az, hogy nekem nincs kedvem menni, biztosan utálom őket, meg ezek a mai fiatalok mekkora kis hülyék. E volt a lényeg.

Na de nyilván 23 évesen nem a párom 60 éves szüleivel tervezek el egy kirándulást. Főleg, hogy az anyja így viselkedik. Kérkedik azzal, hogy ő milyen őszinte, meg frankón megmondja a tutit bárki szemébe. Ez így is van, de nem zavarja, ha megbánt másokat. Utolsó alkalommal úgy összevesztünk, azt mondta, mindjárt felpofoz, mondom neki, azt próbálja csak meg! Elvárja egy ilyen buta és fogatlan hárpia, hogy én tiszteljem? Amikor így viselkedik?! Utóbbi időbe nem mentem a párom szüleihez, de a hátam közepére nem hiányoznak. Nemsoká úgyis összeköltözünk, megbeszéltük . A probléma megmarad, tudom. De nagyon elegem van abból a némberből. Próbáltam kedves lenni számtalanszor.

Még azt fájlalta, hogy nem folytam bele a háztartási munkába, de ha külön megyek, majd megtanulom. Nem hiszem, hogy nagyon bonyolult lenne. Én fiatal vagyok, az idióta fiatalos mentalitásommal, szabadidőmet nem úgy képzelem el, hogy megyek, aztán "beszállok" náluk a buliba. Ez az én felfogásom, az anyósé is más, ezért voltak súrlódások. És komolyan, elegem van, a 2,5 év alatt annyi ilyen beszólás és lenézés történt! Én sem vagyok tökéletes, de úgy gondolom, mindig tisztelettudóan viselkedtem. De a mai időseknek ez már kevés...