Ki nem állhatom az apósomat, az élettársával együtt, és nyárra bejelentették magukat hozzánk két hétre. A párom az én megkérdezésem nélkül igent mondott rá, de én nem bírom elviselni őket. Mit tegyek?

Turisztikailag szép helyen lakunk,és eme kedves házaspár úgy gondolta,majd jót nyaralnak nálunk.Én teljesen ki vagyok ettől.Mondtam a páromnak,hogy miért kellett őket ide meghívni,mire mondta nekem,hogy ő nem hívta meg őket,hanem ők mondták,hogy jönnek,és hát ő nem akart veszekedni.Mondtam neki,hogy én nem szeretnék munka után még ennyi emberre sütni főzni,főleg olyanokra akiket ki nem állhatok.Egyszer régen csúnyán összevesztem velük,mert megígérték,hogy segítenek,vigyáznak a gyerekünkre ameddig dolgozom,aztán helyette elutaztak a Balatonra ,és engem meg kirugtak,mert sokat volt beteg a gyerek és én ez miatt sokat hiányoztam a munkából.Akkor nagyon megharagudtam rájuk.Ők egy nagyon önző emberek,csak az érdekli őket,hogy jól érezzék magukat.Sokat szórják a pénzt,hiteleket vesznek fel erre meg arra,de az unokájuknak persze elfelejtenek ajándékot venni.Mindig arra hivatkozva,hogy nincsen pénzük.Mondta a párom azt is,hogy ők úgy gondolták ideutaznak hozzánk és majd a párom adja oda a kocsit nekik,mert minek ücsörögjenek bent a lakásban addig ameddig mi dolgozunk.Kérdezte a párom,hogy akkor ő hogyan fog bejárni dolgozni,erre apósom azt mondta,hogy majd ő beviszi és érte megy.A párom ebbe is belement,pedig nem szereti kölcsönadni senkinek sem a kocsiját.Nekem annyira elegem van abból,hogy a párom ennyire nem tud nemet mondani az apjának.Az apja meg ezt ki is használja.Már azon gondolkodom,lehet elutazok valahova,de abból meg nagy családi botrány lenne.Nem tudom mit tegyek,de ha arra gondolok,hogy velük kell egy fedél alatt lenni két hétig a hideg kiráz tőle.