Mindig csak olyat olvasni, hogy a nő panaszkodik, hogy anyóséknál él és milyen rossz neki. A nő szüleihez soha nem költözik senki?

Tényleg gyakoribb, hogy a lány költözik a fiús házba és nem fordítva, talán a hagyományok miatt, nem tudom.

De teljesen egyetértek abban, hogy az a legjobb mindenkinek, ha a fiatal pár külön lakik.

Talán csak ezeket szúrod ki, láttam én itt már pasikat is panaszkodni. :-)

A szüleim már kezdetektől külön éltek, apám édesanyja már azelőtt meghalt, hogy a szüleim megismerték volna egymást, és nagyapám se élt sokáig azután. Őt az egyik lánya, apám egyik nővére gondozta.

Anyám szüleivel kapcsolatban volt olyan terv, hogy valamelyik gyerekük magukhoz vegye őket (anyunak van még két testvére) abból a célból, hogy ne maradjanak öregen egyedül, mikor már nem bírják, de ők nem akartak egyik gyerekükhöz se költözni, ragaszkodtak a faluhoz, a házhoz, a kerthez. Most meg már tényleg eljött az az idő, hogy nem bírják, és jól jönne nekik a segítség, csak abban a térségben nincs munka, ők meg onnan nem mozdulnak továbbra sem. Így a legközelebb maradt gyerekük segít nekik (egy közeli városból), amikor tud, meg a falu.

Egyébként nagyapámmal még el lehetne lenni jól, ő a lazább, mamám akaratosabb, vele nehezebb. Nem, ez egyébként nem női tulajdonság, apám legalább olyan akaratos, mint anyai nagymamám. :-)

A férjek általában nem akadnak fenn a dolgokon. Nekik mindegy :) Ok kijonnek az anyosékkal. Csak a menyek érzik ellenségnek az anyos. Valamilyen megfelelési kényszer az egész (ez rám is igaz sajnos).

28N

Valahogy azt tapasztalom, hogy a férfiak többsége kicsit nehezebben válik le a szülőkről, főleg az anyukájáról, mint a nők. Senkit nem akarok megsérteni és tudom, hogy vannak kivételek, de én általában ezt látom. Sok férfinál szinte alap, hogy ha már valamelyik szülővel, akkor az ő anyukájával. Az volt barátomnak egyértelmű volt, hogy ha mi összeköltözünk, akkor az anyjával fogunk élni. Az, hogy esetleg az enyémmel, vagy netán mi kettesben szülő nélkül, fel sem merült benne. Mikor utóbbit felhoztam, szó szerint ledöbbent, hogy ő nem hagyhatja egyedül anyukát. Anyuka is ezt mondta: őt nem lehet egyedül hagyni. Jelzem egészséges, önmagát ellátni tudó hölgyről volt szó.

Másrészt ide kevesebb férfi ír szerintem, mint nő. Nálunk pl. inkább após-vő problémák szoktak lenni.

A másik, hogy miért sok nőnek az anyósánál? Szintén csak általánosítani tudok, de sokszor vetélytársat látnak egymásban, mindkettőnek mások a szokásai, máshogy vezetik a háztartást, ez sem enged, az sem.

De költöznek, csak ott nincs annyi gond. Nem igaz, hogy bárki szüleivel rémálom élni. Nem ideális, de a nő szüleihez költözve általában sokkal kellemesebben lehet éldegélni, a kapcsolatok természetéből fakadóan.

Általában ugyanis miből van konfliktus? Főzés, mosás, mosogatás, takarítás, hogy tartjátok a dolgaitokat, miért húzzátok fel a rendőnyt, miért ide teszitek, miért így csinálod, ne oda teregess, szedd be, mert eső lesz, ne szedd be, mert nem lesz blablabla. Tehát a legtöbb konfliktusforrás a nők között van, már pedig, ha azzal élsz együtt, akitől ezeket a dolgokat megtanultad, akitől a rutint ellested, a szokásaid mellette alakultak ki, akkor nyilván kevesebb konfliktus lesz.

A férfin nincs annyi támadási felület. Ne igyon, dolgozzon, csinálja meg a nehéz munkákat, mikor adódik, de az koránt sincs olyan gyakran, mint a házimunkák. Ha esetleg a házimunkákba is besegít, akkor már egy angyalról van szó a lányos szülő szemében. (Ellenben a fiús szülő azt fogja nézni, hogy "szegény Benőnek én kikészítettem a ruháját reggel, meg herbateát főztem neki és ő vasalva szereti ám a nadrágját is stb. hát miért nem csinálod meg neki? Mi? Hogy segítsen teregetni meg porszívózni? A Benő?! Hogy gondolod szegény fiú!")

Mivel a legtöbb konfliktus ami adódhat nincs, vagy ha van, akkor ugye a nő a főszereplő, ezért a megmondással sincs baj, mert a saját anyjának egész életében megmondta, hogy hagyjál békén nekem jó a szobám úgy, hogy nem hajtogatok el blablabla. Így nem kell neki nyelni, meg tűrni, mert anyóséknál mások a szokások és neki kuss, mert ő az idegen.