Akik elköltöztek otthonról fiatal pár, mennyit járnak haza a szülőkhöz? Nem sok minden hétvége (ottalvással)?

Nincs ilyen, hogy "eleinte muszáj lesz, blabla".

Ők a szülők, nem kell agyonsajnálni őket, éltek a születésetek előtt is, és minimum elvárás, hogy el tudják tartani magukat a segítségetek nélkül is. Ha súlyos betegek, akkor érthető, ha segítetek, de nem kell játszani itt az áldozatot a párodnak sem. Le kell válni anyuciról!

Természetesen ilyen gyakori látogatés nem lenne normális. Ők sem várhatják el, hogy hati 5 nap munka után az egész hétvégét, pihenőidőt náluk töltsétek a saját otthonotok helyett.

Nekem a 2-3hetente való találkozás a normális, hiszen két szülőről van szó, ha minden hétvégén járnánk akkor vagy kimaradna az egyik fél rokonsága, vagy megint az egész hétvégét otthonon kívül töltenénk.

Minden héten találkozunk a szülőkkel, mivel egy városban lakunk. Ha nem egy városban laknánk, akkor nem mennénk minden héten.

De nem alszunk ott. Hiszen meg van a saját lakásunk, miért aludnánk náluk?

Ha nem egy városban laknánk, akkor nyilván ott aludnánk, de akkor nem is lenne ilyen gyakori a találkozás.

Igaz még otthon élek, de nagyon jó viszonyom van a szüleimmel. Ha elköltöznék is látogatnám őket 1-2 hetente.

Ha rossz a kapcsolat és csak muszájból mentek annak semmi értelme.

45 évesekről van szó, nem pedig 4 és 5 évesekről. Ha csak nincs valami súlyos testi vagy mentális betegségük akkor egyedül is képesek lesznek feladni egy csekket.

Ebbe a csapdaba hogy "csak az elejen" NEM SZABAD belemenni.

Epphogy az elejen kell lefektetni a szabalyokat es beallitani a rendszeresseget.

Ugyanis ha most igy csinaljatok, akkor piszok nehez lesz par honap mulva valtoztatni rajta, hiszen "eddig mindig igy volt, most mi a baj, megbantottunk valamivel?" stb.

Mi 130 km-re költöztünk, tehát eleve ki volt lőve a minden héten hazamegyünk. Plusz összevissza munkaidő, tehát örültünk, ha közös szabadnapunk volt, nemhogy hetente "hazajárjunk ottaludni".

Kb 1,5 havonta jártunk haza.

Most 10 év után olyan 3 havonta, de sűrűn beszélünk. Nekem is nagyon jó a viszonyom anyóssal.

Kb. 2-3 havonta egy hétvégére. Mi ott is alszunk, mert mind az én, mind a férjem szüleihez közel 200 km-t kell utaznunk. Bár ha közelebb lennének sem mennénk sokkal gyakrabban, mondjuk anyósomékhoz lehet, hogy igen. Nálunk ez az idő évek alatt fejlődött ekkorára. Kezdetben, az egyetem alatt, mindketten hetente jártunk haza (ekkor még nem is laktunk együtt), ez később két hétre nőtt, mostanra pedig hónapokra.

A ti esetetekben szerintem nem kellene ezt a heti hazajárást erőltetni. Nem lehet mindig a szülő kedvére tenni. Ha a barátod most nem áll ki a véleménye mellett, akkor később sem fog, és persze a szülei ebből azt látják majd, hogy egy kis erőfeszítéssel a részükről azt teszitek, amit ők mondanak. Menjetek haza egy hónapban egyszer, aztán később még lehet ezen növelni. A párod vívja meg a maga csatáját a szüleivel. Biztos lesz sértődés, de hát ez van.

Ami pedig a netet, a telefont és a csekket illeti, itt a remek alkalom, hogy felzárkózzanak a 21. századhoz. Ha a közel 60 éves anyám és az 50 éves anyósom képes volt megtanulni ezeket a dolgokat, akkor ők is. Erre mondják azt, hogy nem létezik lehetetlen, csak tehetetlen.

Első gondolatom az volt hogy ideje felnőni. Mind a gyereknek, mind a szülőknek.

Mindig a "mai fiatalok" vannak szidva, hogy nem önállóak, a szülőkön élnek, holott sok esetben pont a szülő az aki nem akar önállóan megélni, mert jó az ha mindig valakit tud ugráltatni.

Ráadásul pont hogy az elején lehet elrontani a dolgokat, mert akkor ahhoz szoknak hozzá, és egyre inkább ragaszkodni is fognak hozzátok.