Jogos, h úgy büntetem a férjem bátyát azért, m nem fogadott el, m el akart marni a férjem mellől, h most mi kerüljük az ő párját és minden ünnepkor más napokon megyünk a családhoz, mint ők?

Először kedvelt. Akkor lettem a főellenség,amikor neki véget ért a kapcsolata,és a férjem nem kezdte őt el pátyolgatni,hanem éltük az életünket tovább. Elkezdett a páromnak szapulni (persze a férjem átlátott a szitán,és nem vette komolyan),de anyósékat ellenem fordította. én neki is elmondtam a véleményem,azóta nem is köszönök neki.egyáltalán nem félek tőle,nekem tiszta a lelkiismeretem,a szemébe tudok nézni. és nem az a büntetés,h velem nem találkozik,hanem az,h a testvérét veszíti el ezzel a viselkedéssel. Nem vagyok egoista,tudom,h utál,és neki az lenne a legkézenfekvőbb,ha kikerülnék a képből,mert akkor a férjemet akkor tudná előrántani,amikor neki tetszik,de amikor boldog,akkor van,h hetekig nem is keresi a saját tesóját. De a bajban egyből megtalálja.

De amíg a páromnak nem volt senkije, viszont a tesónak volt barátnője, akkor sem kereste nagyon a páromat. Azt mondta,hogy őt nem érdekli, hogy mi van a párommal, a páromat meg az, hogy mi van vele. Csak akkor lett olyan fontos a férjem, amikor vele szakított a barátnője, de az nem érdekes, hogy amikor a férjem egyedül volt, felé sem nézett.

És a férjem nem egy papucs, hanem egy nagyon jóravaló ember, akinek én vagyok az első, aki mellett letette az esküt. És ez persze fordítva is igaz.