Nektek nem esne ez rosszul?

Negyvenes házaspár vagyunk, én bolti eladó, férjem fizikai munkás. Én minimálbért kapok, férjem valamivel többet. Anyósom folyamatosan szid minket, hogy milyen "szar" életünk van, senkiháziak vagyunk, miért nem megyünk mi is külföldre dolgozni? Lehetnék mondjuk bébiszitter, vagy idősgondozó, a férjem meg kőműves, vagy akármi, és kereshetnénk sok pénzt, mint annyian mások rajtunk kívül. Akár két külön helyen is dolgozhatnánk, sokan élnek így, és szerinte mindenki meggazdagodott már így, csak nekünk van ilyen "nyomorult" életünk. Nekem ez nagyon rosszul esik amiket mond, meg tudunk élni, van egy kis tartalékunk is, nem kérünk tőle, sem senkitől kölcsön, éljük az életünket.