Miért "divat" az anyósnál/apósnál élni?

Igaza van a kérdezőnek. Nem az a baj, ha a fiatalok anyósékhoz költóznek, hanem az a baj, ha mindezt egy pici lakásba teszik, és még gyereket is vállalnak oda. Hab a tortán, ha a kis menyecske, vagy fiatalember még pampog is más lakásában.

Azt ne feledjétek, hogy sokszor kényszerhelyzetben vannak az anyósék, mert a gyerekükről gondoskodni akarnak, és ezért kis lelki terror hatására befogadják a gyerekük párját, aztán jónnek a gyerekek, és a nagyszülők azt veszik észre, hogy nyugdíjaskorukat mások kiszolgálásával, eltartásával tölthetik.

És ha tetszik, ha nem, a felnőttéválás része az is, hogy gondoskodni tudjunk magunkról. Ha ebbe nem fér bele a gyerekprojekt, akkor nem kell gyereket csinálni.

Én speciel nem fogom megengedni, hogy a gyerekeim itt lakjanak a párjukkal, nem kívánok idegenekkel együtt élni az otthonomban.

A gyerekeimet támogatni fogom, de ne az én kontómra játszanak felnttest.

Sok esetben (főleg vidéken) 30-40-X évvel ezelőtt a család építette a saját házát, legalább 3 generációs méretűre, hogy elég legyen a szülőknek, a 2-3 gyereknek és az esetleg odaköltöző nagymamának. Aztán ezek a gyerekek felnőnek, nincs megtakarításuk, mert más volt a prioritás (a család segítése, a nagy ház fenntartása, iskola, akármi), és vagy kirepülnek vagy nem. Előbbi esetben egy szobát bérelni nem annyira nehéz, de párral külön lakásra már nem futja, a szülők viszont egyedül maradtak a 160-200 m²-es házban, ahol jól jönne a jelenlét, a rezsimegosztás és nagyon jól szeparalhatóak a lakrészek vagy emeletek. A ház nem eladható a mérete és építési jellegzetességei miatt, a szülőknek nincs pénze felújítani és elköltözni sincs kedvük, mert a garzon nem tudnák megszokni.

Más kérdés az, hogy idővel az egyének közti kis jellemkülönbségek vitát szítanak. Ez nem mindig kezelhető jól.

Ez összességében olyan csapda, amibe sokan beleesnek, de két rossz közül lehet csak választani. Mindenkinek saját döntése, hogy mit lép.

Én sem alkudtam meg, mentem az egy szobámba nem albérletbe, de biztos vagyok benne, hogy sok fiatal érzi úgy, hogy mindenkinek segít ezzel a megoldással. Ha utólag kiderül, hogy mégsem, akkor jön ek ide a kérdések...

Sok esetben (főleg vidéken) 30-40-X évvel ezelőtt a család építette a saját házát, legalább 3 generációs méretűre, hogy elég legyen a szülőknek, a 2-3 gyereknek és az esetleg odaköltöző nagymamának. Aztán ezek a gyerekek felnőnek, nincs megtakarításuk, mert más volt a prioritás (a család segítése, a nagy ház fenntartása, iskola, akármi), és vagy kirepülnek vagy nem. Előbbi esetben egy szobát bérelni nem annyira nehéz, de párral külön lakásra már nem futja, a szülők viszont egyedül maradtak a 160-200 m²-es házban, ahol jól jönne a jelenlét, a rezsimegosztás és nagyon jól szeparalhatóak a lakrészek vagy emeletek. A ház nem eladható a mérete és építési jellegzetességei miatt, a szülőknek nincs pénze felújítani és elköltözni sincs kedvük, mert a garzon nem tudnák megszokni.

Más kérdés az, hogy idővel az egyének közti kis jellemkülönbségek vitát szítanak. Ez nem mindig kezelhető jól.

Ez összességében olyan csapda, amibe sokan beleesnek, de két rossz közül lehet csak választani. Mindenkinek saját döntése, hogy mit lép.

Én sem alkudtam meg, mentem az egy szobámba albérletbe, de biztos vagyok benne, hogy sok fiatal érzi úgy, hogy mindenkinek segít ezzel a megoldással. Ha utólag kiderül, hogy mégsem, akkor jönnek ide a kérdések...

Abban én is egyetértek egy korábbi válaszolóval,higy ha valaki nem tud vagy akar különköltözni,akkor elég nagy marhaság odavinni még egy idegent is,pláne gyerekekkel.

Nem,nem normális,hogy több generáció együttél!

Az a normális,ha mindenkinek van saját élettere

Az a baj,hogy sokan kényszerből belemennek ebbe,és hát így nem változik semmi,azt gondolják felül,hogy jó ezeknek az igényteleneknek a szülőkkel lakni,mások meg egyedül villákban élnek.

Arra akarok kilyukadni,hogy ha az emberek nem mennének bele ilyen helyzetekbe,akkor lenne változás,csak hát a magyarok szolgalelkűek,a végletekig lemondanak mindenről,mert hát "az is jobb,mint a semmi" felfogás uralkodik.

Magyarán,ha tömegesen nem vállalnának családot az emberek,akkor talán idővel rájönnének fent,hogy itt baj van,és talán nem kellene hagyni,hogy ennyit elkérjenek egy albérletért,stb

De a sok proli akkor is bevállalja a gyereket,a snagyszülőkkel élést,ha erre rámegy a saját életük is.

Én mindenhol csak a rosszat hallottam,ha valaki huzamosabb ideig a szülőkkel élt,mindig beleszóltak a "gyerekek"életébe.

Ha lenne párom én sem költötetném ide,akkor élünk mindketten külön is gyűjtögetünk.

Az egész abból fakad,hogy nagyoka társadalmi különbségek,ha ,egfizethetőek lennének az albérletek,akkor sokan választanák ezt az opciót,de amíg egy egész fizetést elkérnek csak a lakbérért,rádásul nek is adóznak utána(ugye mindenki arra megy,hogy minél többen kaszáljon gyakorlatilag egy olyan dologból,aminek semmi költsége nincs).

Mióta a burzsuj gyerekei még több adókedvezményt kapnak,nem lehet velük felvenni a versenyt,ők kiadnak akármennyit az albérletért,mert úgy is megélnek...

21L, aztán máris olyan vagy, mint egy 120 éves, sötét, buta parasztasszony. Miféle undorító beszédmód ez már?

"van valakinek annyi bőr a képén, hogy a másik nyakára költözik" -

Ha valamelyik gyerekem ideköltözne a párjával, az nem a "nyakamra" lenne, és ahhoz nem bőr kell a képére, hanem elég hely.

Sebaj, még pár generáció, aztán eléritek az alsó szintet, ti is.

Utosó,akkor te a kisebbséghez tartozol,10ből 9,5 anyós nem tudnak ezzel hosszútávon együttélni.

Előbb-utoóbb jönnek a kéretlen tanácsok,na meg gyakran a vej vagy meny a hibás mindenért,mert az ő gyereke makulátlan,stb...