Miért "divat" az anyósnál/apósnál élni?

Az én anyukám eleve arra vágyik,hogy ha összeköltözök a párommal külfömdön,akkor jön utánunk és velübk él,amíg ő is talpra neem áll. Én szivesen támogatom anyukánat,mert tudom,hogy ő is ezt tenné. Még azt is felhozta,hogy hozzá is költözhetünk,vaggyis ideköütöztethetem a barátomat ,ha esetleg Magyarországon maradunk. És így jóval könnyyebben tudnánk boldogulnk az elején. Tudnánk félretenni egy háza. Ő simán belemmenne,még örülne is bemi,hogy nem egyedül lenne ,pedig egy pici panellajásról lennne szó.

Szétoszlana a rezsi hármónkra. Ez is egy opció lennne. Csal sajnos annyumnak a természete,vlrmérséklete finoman fogalmazva furcsa. Így a barátomnak esze ágába nem lenne vele együtt élni

Az tök jó, hogy 21 évesen, esküvő előtt már világos, hogy nem költöztök senkihez.

Ennek az az oka, hogy kaptatok valami lakást, házat, ilyesmit.

Ezt meg a fiatal házasok többsége nem kapja.

Ezért "divat" valamelyik szülőhöz költözni.

Szerintem örülj a sorsodnak, és ne fikázd a kevésbé szerencséseket!

#33, a te eseted arról gondolkodtat el nagyon, hogy miként alakulhat az ki, hogy valaki jobban bízzon a saját pénzében, mint a saját gyerekében?

Azt értem, hogy terhére nem akarsz lenni senkinek, de erős hit kell ahhoz, hogy azt gondold, a pénz épp oly erős tényező a világban, mint a gyerek-szülő kapcsolat.

Jön valami komolyabb válság, aztán te törölgetheted a szaros fenekedet a pénzeddel...

#35, elég sokan nőttünk így fel.

A nagyapámnak meg volt, a saját erejéből olyan 8-10 milliárdnyi vagyona (mai értéken), 1949-ben kb 2 nap alatt nullázták le - szerintem ő se gondolt erre előre.