Nem szeret anyòsom, én sem őt, változhat még a helyzet?

Buta vagy, hogy anyóshoz költöttél és igent mondtál egy fiúnak, akinek az anyja engedi a fürdővizet....nagyon gáz . Remélem nem akartok a közeljövőben összeházasodni. Ha nem vagy teljesen ostoba akkor

1. Elköltözöl a pároddal albérletbe

2. Nem építetek házat amig nem házasodtatok össze

3. Nem házasodtok össze amig együtt nem éltetek minimum 1 évet, ketten!! Nem anyósnál!

4. Soha nem költözöl két utcámyira anyóstól, hanem sokkal messzebb.

Ha ezeket nem tartod be, akkor úgy kell neked, szenvedj. És ne csodálkozz ha ott állsz egy gyerekkel, akit anyós akar nevelni helyetted.

Nem értem, miért kell mindig harcolni.

Bele akar szólni? MEg kell hallgatni, miért ne mondhatná el a véleményét??? Ha nem érzi majd rajtad az állandó gyűlöletet meg ellenkezést, ő is enyhülni fog, de valakinek el kell kezdeni.

Hallgassátok meg a véleményét, mondjátok el, hogy ti mit terveztek, miért, kérdezzétek meg róla... nem kell azt tenni, amit mond, de hadd érezze, hogy ő is része az életeteknek, mert az.

Én együtt lakom 20 éve az anyósommal, próbáljuk vele mi is azt éreztetni, hogy számít a véleménye, aztán ügyesen úgy intézzük a dolgainkat, ahogy mi akarjuk. De ninc vita és gyűlölet.

Hát tényleg ülj le pároddal és beszélgess el vele erről.

Te ne közölj semmi olyat anyossal ami a fiával kapcsolatos,panaszkodásod lenne mint például ő már nem gyerek stb....

Véletlen se mongy ilyeneket.

Az a jobb ha párod közli,viszont ha párod nem áll ki magáért se mert felnött és nem szól anyukának,akkor buktafa.

Ilyen marad hidd el ha nem szól rá!

Ha maradsz és így éltek tovább hidd el téged fog emészteni az anyós és a te vitaitok.10mulva utalni fogod a párod is,és kikészülsz.

Én átéltem 14évig anyuci drága kisfiát,a férjemnek is ugrat anyukája folyton,ez neki tetszett is.De mára 3gyerekünk van és tovább léptem!nagyon rossz ötlet majdnem szomszédba mennetek inkább mérlegessen messzebb.

Az ilyen anyósnak nem számít te 2utcaval vagy arrébb,hidd el mindig lesz valami amivel csesztetni fogja az idegeid!Te meg szépen majd idegösszeroppansz egypár gyerek mellett ha lessz.

Nem lessz jobb ha a párod ezt elnézi,eltüri!!!!

Minden a kettőtök hozzáállásától függ.Főleg a párodétól.

Előttem szólók jól leírták.

Az én lányom is ugyanebben a helyzetben volt mint te.Párja anyja ugyanezt csinálta.Sokat vitáztak egymással emiatt, a lányom azt akarta, a párja álljon a sarkára. De egy fiú, aki születésétől anyai elnyomás alatt áll, nem képes ezt megtenni.Ahhoz neki nagy trauma kell, hogy határt merjen húzni.

Lányoméknál az történt, hogy anyósa miatt annyit vitáztak, hogy szakítottak.Pedig szerették nagyon egymást.

1 évig külön voltak, mindkettő próbált új kapcsolatot, de egyiknek sem kellett más.Minmdegyik szenvedett, szó szerint, a vejem nem evett, lefogyott, elhanyagolta magát, bele volt betegedve, közben a másik útvonalára eljártak, hogy lássák a másikat, de egyik se közeledett. Közben a vejem magatartása anyja irányába sokat változott,elhárította az anyját, vitázott vele hogy ne szóljon az ő életébe, eltávolodott tőle, mert őt okolta a történtek miatt.

Majd 1 év múlva véletlen összefutottak és összejöttek újra.Megbeszéltek mindent, és összeköltöztek, és innentől a vejem totál "megnevelte" az anyját, és azóta is kiáll benne. Ő meg meg van azóta is sértődve, mert nem tud beleszólni a dolgaikba.Igaz hogy néha elmegy megnézi a 2 unokát, meg heti 1-szer ők is elmennek hozzá, de közelebb kerülni hozzá nem lehet, mert akkor újra bepróbálkozik átvenni az irányítást.Viszont magában a lányomat okolja és nem is szereti, ezt ki is mutatja, sőt minket lányom szüleit is utálja, mert mi jó viszonyban vagyunk velük, mi nem szólunk bele dolgaikba, de ha kérik, maximálisan segítünk.

Csak színileg esetleg! Én most perpill nem hiszek abban, hogy akkor már minden rendben lesz, csak annyit változtat, hogy nem látod mindennap. Jobban le lehet építeni "messziről", ha a párod leépíti persze. Neki kellene, nem neked, mert az semmit nem használ. Tapasztalat.

Én épp 1 hónapja vagyok elég rossz viszonyban velük. Hogy is mondjam, úgy tesznek mintha semmi nem történt volna 1 hónapja, amikor azt mondta az anyja nekünk: keressünk mielőbb albérletet. Azért mert a lánya minden ok nélkül utál, ezt tiszta lelkiismerettel mondom, nem tudom, hiába kerestem hol hibáztam, kérdezgettem őket miért fordulhatott ellenem holott én mindig kedves voltam... De szerintem az lett a baja, hogy úgymond a páromat leválasztottam róla. Például tucat olyan alkalom volt, hogy hajnalban azért kellett felkelni, ritkán az anyjának, általában a páromnak, hogy elmenjen érte a discoba! Volt, hogy 60 kmre fél 3kor hajnalban, mert ő megúnt ott lenni. Vagy a buszmegállóba kivinni mert folyton elkéset, vagy mert annyira kényelmes volt! Sosem segít semmiben senkinek, sosem mosogatott el pl, de még a tányért sem teszi be a mosogatóba! Nem köszönti fel a páromat, bezzeg páromra rátukmálja az anyja, hogy köszöntse fel a kis hugicát, még meg is veszi az ajándékot! Fordítva nincs így! Stb, rengeteg dolog, ami arra utal, hogy a párom nem annyira gyereke az anyósomnak, mint a tesó, de naaaagyon szereti őt, csak kár, hogy nem ugyanúgy, mert ő kevesebb valakiért!

Ja még egy nagyon nagyon fontos dolog ami erre utal erősen még: a huginak nem kell befizetni a családi kasszába! Ezzel szemben ha csak a fiát nézzük: 5 éve ad be, legalabb 1 millió amennyit odaadott. Ezzel szemben a kb 2 éve dolgozó kis hugika 50 ezer Ft-tal nem járult hozzá, sőt bevallotta, hogy eddig nem kért semmit, csak majd ha mi elmegyünk, akkor is csak azért, mert ha nagyon nem lesz neki! Szerintem akkor sem fog! De tőlünk elvette! Kérdem én, ez egyenlőség? Tőlünk a megbeszélteken felül is kéregetett egy időben, csak persze nem tetszett egy idő után nekem, mert úgy kért tőlem pénzt, hogy nem is tőlem, hanem üzent a párommal, hogy tudok e adni. Mondtam nem, amig nem saját maga jön elém. Azután jött... Ez is milyen volt már?

Én már egy faluban sem akarok az anyósékkal lakni. Nincs házunk, venni akarunk és eddig a faluban néztünk, de annyira rossz lett a viszony, hogy a falut sem szeretem már nekik hála és lakni sem akarok itt.

Annyi dolog volt, amit természetesnek vettek! Pl az én cuccom ami közös a fiával, elkérte, de tőlem csak akkor ha csak én voltam ott. Vagy ugy kérte kölcsön a saját biciklimet az anyja: hol van a lakat kulcs, mert ő el akar menni vele. Nem volt benne a "meg engeded, hogy elvigyem"?

Bár voltak kedves gesztusai is, végeredményben a magánszféránkat sem tisztelte soha, beront kopogás nélkül pl, ilyen pénzügyi húzások, rengeteg rengeteg dolog! De végeredményben a legcsúnyább húzása, a sok segítségem, kihúztam a szarból néha pénzügyekben, lelkileg, hogy meghallgattam amikor maga alatt volt amikor a kedves lányának nem mondhatta el, mert neki nem lehet és ezt ő mondta! Házimunkában is mindig segítettem, kifestettük nekik a házat párommal, fa vágásban, amikor a sógornő lelépett a munka elől! Annyi minden, semmit nem ért!

Mindent felül ír, hogy vérszerint semmi közöd hozzájuk akkor is ha te tényleg semmi rosszat nem tettél xy családtag ellen! Engem minden szarnak elkönyveltek, aki mindezt előidézte, mert a végén ezt hozták ki!

Nem akarom őket látni...

Tudod mit mondok? Én mehetek Amerikába is, ott sem fog változni az érzésem feléjük! Nem fogom elnézni nekik, csak mert nem látjuk egymást mindennap, megtörtént ami megtörtént, megtették!

Egyébként amikor az én kezemet kérte meg a párom, az anyós be volt avatva, ennek ellenére nem gratulált nekünk. S nem hogy nem gratulált, nekem amikor a fia nem volt ott, azt kezdte el magyarázni, hogy az xy sem házasodott, mégis milyen boldogok. Akkor mondtam neki, hogy most kérte meg a fiad a kezem, s arról beszélsz, hogy minek az? Erre csak hallgatott aztán hárított, hogy nem azért... De, azért.