Jogosan beszél ki a hátam mögött?

Párommal 3 éve vagyunk együtt, anyós egyedül neveli őt és a kisebb testvérét. Mindketten tanulunk (másod és harmad évesek vagyunk ugyanazon az egyetemen), a kistestvér kiiskolás. Párom nem jön ki a szüleimmel (kölcsönösen nem akarjak látni egymást), így csak én szoktam menni hozzájuk, a nagy távolság miatt ilyenkor 2-3-4 napig ott vagyok. Jelenleg csak a saját ételem és az odautazásom tudom finanszírozni, eddig szoktam venni közös használatú dolgokat, ha láttam, hogy kevés van belőle, jelenleg ezt nem tudom megtenni. Nem dolgozom egyéb családi dolog miatt. Náluk én főzök páromra, aki speciális étrend miatt külön eszik a többiektől. Segítek a ház körüli dolgokban, ha megkérnek rá, a mosogatást, párom szobájának takarítását és a bevásárlást kérés nélkül megcsinálom. A húgira szinte egész nap én vigyázok, ezért sajnos magamra nem sok időm van, kettesben nem tudok lenni a párommal, a kislánnyal nem lehet megértetni, hogy ne zavarjon minket. Ha nem az van amit a kislány akar, akkor panaszkodik és mi (vagy én) vagyunk elmondva mindennek, hogy mit képzelünk magunkról.

Volt már olyan, hogy magamnak megvettem a szendvics hozzávalóit, majd anyós ezt megcsinálta a kislánynak és mikor párom számon kérte, annyit válaszolt, hogy így legalább én is adok a közösbe. Többször nem fizette ki, ha neki hoztam valamit a boltból ugyanezzel az indokkal. Többször hallottam, hogy megszólt az ismerősei előtt, hogy nem csinálok semmit, fekszek egész nap, viszem a pénzt.

Ti mit tanácsolnátok, hogy jobb legyen a kapcsolatunk? Valóban ennyire elviselhetetlen lennék?