6 éve vagyunk együtt párommal fel éve hogy összehazasodtunk es elköltöztünk anyosektól! De meg mindig töllük függünk napmint nap . Mégis mit csinaljak hogy erről szokjanak le?

Én megmondtam a páromnak, hogy még elviselem ezt a szitut, de ne várja, hogy életem végéig így éljek.

Ekkor húzta ki a s*ggéből a fejét és állította le a családját. Azóta persze vita volt bőven, de rájöttek, hogy nem lehet velünk szórakozni. Mi nélkülük is tudunk boldogan lenni.

Hasonló cipőben járok, bár én ilyen emberrel garantáltan nem lépnék házasságra.

Én sosem laktam "anyucinál", mikor még otthon laktam, akkor maximum hétvégente ott aludtam eleinte 1-2 havonta 1 hétvégét, majd egyre ritkábban, tavaly karácsonykor fogadtam meg, hogy én azt a szipirtyót az életben többet látni nem akarom és nem is fogom. Már az elejétől éreztette, hogy utál és övé a fia, de gondolom erről nem kell mesélni. Eleinte olyannal is próbálkozott, hogy mikor tudta, hogy a párom velem van, mindig hívta telefonon, hogy menjen haza rosszul van, boltba kell menni, vagy egyéb. Ezt párszor eljátszották, majd tájékoztattam, hogy ezek után vagy leáll az anyjának való ugrálással vagy többet hozzám nem kell jönnie. 64 éves, kutya baja, nyugdíjas és egész nap a tv előtt döglik, boltba nem megy, mert (képzelt) beteg, egyedüli betegségként az elhízást tudom felsorolni, de az is a semmittevéstől van. 1 éve összeköltöztünk a boszorkától 200 km-re, de a párom így meg heti egyszer munka után hazamegy, bevásárol a szipirtyónak, majd ott is alszik és reggel onnan jön dolgozni - rajta kívül van még két másik 30+-os felnőtt gyereke, de ők külföldre menekültek (előle).

Már a párom pedzegette a házasságot, de rákérdeztem nála, hogy az anyjával hosszú távon hogy képzeli a jövőt, mert ugye nincs a közelben, fiatalabb nem lesz, így előbb-utóbb valós betegségei is lesznek, akkor a heti egy alkalomból hány hazajárkálás lesz. Neki nem mondtam, de mindez azért is érdekelt, mert egyszer tervezek férjhez menni, a férjemtől gyereket is szeretnék, a gyerekkel meg nem szeretnék egyedül maradni heti több napra, míg ő anyóspajtást ápolja, szaladgál neki többszár km-rrel arrébb, természetesen a közelebb költözés kizárt. A válasz a következő volt: a szülőket meg kell becsülni amíg vannak, akármilyenek is, számára a család a legfontosabb, így ha szükséges lesz, akkor akár összeköltözik az anyjával, többet között kiderült, hogy az sem érdekli, ha emiatt egyedül marad, mármint barátnő, feleség nélkül, de ápolóra, idősek otthonára nem fogja bízni, mert ott elteszik láb alól és bízik benne, hogy anyuka minél tovább fog élni és virulni.

Ezek után én is átgondoltam a dolgokat: Mivel mikor összeköltöztünk bíztam az anyukáról való leválásban, anyuka önállósodásában, de ez meghiúsult. Új városba költöztem, munkát vállaltam itt, rajta kívül nincs itt senkim,de egyedül egy albérletet nem tudnék fenntartani, sőt nem is akarnék, idegenekkel sem szeretnék összeköltözni, itt eldobni nem fogok semmit csak azért, mert vele nem úgy alakult, ahogy terveztem, így még egy ideig elviselem a "páromat", de neki is mondtam, hogy csak ideig-óráig, hosszú távra ne velem tervezzen. Most 25 éves vagyok, úgy tervezem, hogy itt maradok még a fővárosban 1-2 évig munkatapasztalatot gyűjteni, majd visszamegyek vidékre a barátaim, családom közelébe. Nem tudom, hogy a "párom" mennyire vette komolyan a kijelentésemet, mert szerinte nincs semmi gond a kapcsolatunkkal.

Egyszóval: a költözés valamelyest javított, de szerintem ha a pasi egy balek, akkor sokat nem segít, pláne hosszú távon. Időközben anyósnak lett facebookja, a "páromnak" rendszeresen olyanokat ír flegma stílusban, hogy: "nyugodtan hazajöhetsz hétvégére, nincs megtiltva, péntekenként hazajössz, vasárnap este visszamész/elfelejtetted, hogy neked van családod is?/ jobban jártam volna ha egyedülálló nő maradok, akkor legalább nem lenne gyerekem így nem is számítanék rá/mikor jössz már haza be kell vásárolni nincs itthon kaja" Vagy ami nálam veri a biztosítékot azok után, hogy engem kiutált, a "párom" heti egyszer munka után és havi egyszer hétvégén azért megy haza, mert a nyanya nem képes boltba járni: "sose jössz haza elegem van már a házvezetőnői titulusból" - Ezt abszolút nem értem, mivel csak maga után kellene házvezetőnősködnie.

Úgyhogy javaslom: legyen eszed és MENEKÜLJ!

Én lehet elköltöznék a férjemtől egy pár napra, egy hétre. És megmondanám neki, hogy akkor most elég, és tegye helyre a szüleit, mert ez így nem mehet tovább.

Ha tényleg olyan jó a kapcsolatotok és "csak" az anyós a bibi, akkor lépni fog.

Így nem lehet élni évekig, és ha most nem állsz ki és fekteted le a szabályokat mi lesz ha baba lesz, gyanítom, hogy sokkal rosszabb lesz.

"ahogy a hazhoz úgy a kocsihoz semmi közünk!"

Ez most mit jelent? Gondolom elírás a "közünk" és azt akartad írni: közük.

De most akkor ez azt jelenti, hogy a házhoz van közük, a kocsihoz meg nincs?

A ház az övék vagy az ő pénzük is benne van? Mert akkor sajnos nem mondhatod, hogy kizárod őket...

mi a pitlinek van kulcsuk?

amúgy elcsesztél 6 évet az életedből egy gyerekre.

aztán majd arra ébredsz, hogy hupszi elszaladt az életed és egy csecsemővel élsz.

Szerintem is meg kellene próbálnod külföldön, gondolom itthon nem vagy "túlfizetve". Menj ki legalább egy kis időre.

Vagy ha itthon maradnál inkább, akkor zárcsere! Nehogy már csak úgy ki-be járkáljanak a saját házatokba!

Ne vesztegesd el az időd. Ha a párod nem érti meg, hogy az anyósék miatt fog tönkre menni a kapcsolatotok, ha ő nem lép, akkor meg se érdemel, nem figyel rád és lesz*rja amit mondasz!