Együtt élni anyósommal?

Kezdem az elején. Ideköltöztem páromhoz úgy három éve, aki ugye még a szüleivel lakik. Azóta összeházadodtunk és lett egy kisbabánk is. Mindig úgy beszéltük hogy amint kicsit jobban állunk anyagilag különköltözünk. És most igy is van, lehetőségünk lenne különmenni de azt mondja nem akar, mert így könnyebb megélni. Ezzel eggyet is értek , de én már megbolondulok. Sokszor belegondolok hogy velem van a baj, mert csak nem tudok örülni annak ami van de ha igy is van én ezt már nem birom elviselni!!! Nem részletezem de ő az a tipikus anyós aki mindenbe de tényleg mindenbe beleszól. A másik meg hogy ugye ez az ő házuk szinte semmi jogaim nincsenek. Sokszor úgy érzem magam mint egy ötéves kislány. De páromnak ezt meg hiába mondom meg sem próbál megérteni. Már a válás gondolata is megfordult a fejemben hogy szabaduljak... Pedig páromat szeretem. Mit csináljak? Vagy tényleg nekem kellene beletörődnöm és valahogy örülni ennek? Kérlek segítsetek