A párom miért nem látja be, hogy csak az észszerűség határain belül kellene segítenie az anyjának?

Lehet le leszek pontozva, de mindegyis.

Lehet, hogy neked jó körülmények között élnek a szüleid, de akinek nem (nekem sem élt anyum jól), azok sokan úgy érzik, támogatniuk kell az adott szülőt. Nekem édesanyukám beteg volt, nem is várhatta el az ember, hogy dolgozzon. Megszakadna a szívem, ha anyám rossz körülmények között élne, anyagi gondjai lennének. A párod szimplán szereti anyukáját, támogatni akarja. Egy gyereknek azért más, főleg ha a kisebb vitáktól eltekintve jó kapcsolatot ápolnak.

Én sem bírnám elnézni, hogy nincs otthon neki kaja, vagy kétes a feje felől a lakás, vagy nincs pénze gyógyszerre.

Ha nem nélkülöztök valamit azért, mert segít anyukájának a párod, az miétt baj?

Közös kasszán vagytok?

#1 A te picike agyadig nem jutott el, hogy nem egy idős, beteg és/vagy egész életében tisztességesen dolgozó, mégis nevetségesen kevés nyugdíjat kapó hölgyről van szó, hanem egy munkakerülő, követelőző némberről, aki mindig keres egy palimadarat, aki alárak mindent?

Kérdező, a párod egy tipikus lúzer, aki ráadásul még a köldökzsinórt sem volt képes elvágni. Vagy beletörődsz, hogy ilyen, vagy ultimátumot adsz neki, hogy vagy befejezi az állandó pénzelést, vagy otthagyod.

Na, megkaptad a nagyon okos tanácsokat: lúzer vagy, csomagolj. Persze, mert ez így működik egy párkapcsolatban. Ha így lenne, nem működne ez az oldal és senkinek nem lenne semmi problémája. Szóval ugorjuk át ezt a sok képmutató sablonválaszt, és inkább oszd meg velünk azt, hogy a kedves mama mennyi idős és miért kell neki pénz.

Mert más a szitu ha 70 éves nyugdíjas és nincs pénze kajára meg gyógyszerre, meg más akkor is, ha 50 éves és megvan keze-lába de bszik elmenni dolgozni, inkább kéreget.

Utolsó, undorító stílusod. :D

Máris lúzer az, aki segíti az anyját, meg életképtele. Akkor minek vannak együtt? Már akkor így volt gondolom, mikor összejöttek. Vagy esetleg fáj a kedves kérdezőnek, hogy az a pénz nem rá van áldozva?

Majd a kérdező párja eldönti, hogy neki hogy jó, felnőtt ember.

Szerintem

1) Közel sem mindegy, hogy azért vannak rossz körülményei, mert szánalmas a nyugdíja, amiből fizikailag LEHETETLEN kihozni egy normális életet (mondjuk nagymamám 85 ezerből él teljesen korrektül és tart fenn egy kutyát úgy, hogy a kutyának tényleg mindene megvan - gőzöm nincs, hogyan csinálja.), vagy azért, mert a pénzéből ki lehetne jönni, de szétfolyik az ujjai közt és ahelyett, hogy megtanulná kezelni, inkább kéreget. Exem anyja volt ezutóbbi, 2xannyi volt a bevétele, mint a mienk exemmel, aztán mégis hozzánk jött kunyerálni kéthavonta.

2) Az sem mindegy, hogy ezt 50 évesen teszi, amikor még simán elmehetne dolgozni, vagy 70 évesen.

3) Meg aztán az sem mindegy, hogy az adakozásnak látja-e valaki kárát, vagy csak szúrja a szemed. Mondjuk, ha a gyerek nem jár sportolni, mert a mama képtelen az életét sínen tartani és bőgéssel kizsarolja a fia havi utolsó Xezrét, akkor übergáz. Ha nem a Bahamákra, csak mondjuk Görögországba mentek nyaralni, mert a pasi időnként ad az anyjának - még akkor is, ha az sír érte - akkor szerintem a fordítottja lenne nagyon zsugori.

4) nem mindegy, hogy együtt éltek, házasok vagytok, és közös kassza van - mert ez esetben szerintem az az alap, hogy megbeszéljétek a nagyobb kiadásokat, vagy nincs beleszólásotok egymás pénzébe vagy annak egy részébe.

Tehát azt kéne mérlegelni, hogy az anyós(jelölt) tudna-e valóban változtatni a helyzetén és megéri-e a hosszútávú folyamatos konfliktust közte és közted/köztetek, meg közted és a párod közt, hogy átneveljétek. Ha tudna változtatni, akkor találjatok ki neki egy számára élhető rendszert, és próbáljátok meg rászoktatni.