Van aki szerint ez normális? Szerintetek mit lehetne tenni?

20 éves lány vagyok, párom 21 éves, másfél éve vagyunk együtt és az anyja megkeseríti az életünket.

Távkapcsolatunk van és sajnos elég sok minden történt az utóbbi egy-két hónapban: nőtt a távolság, én a tanulásra koncentráltam, ő a munkára, eltávolodtunk, borzasztó sokat veszekedtünk és a vége az lett, hogy szünetet kértem. Nálunk bejött a szünet, végre tisztán láttuk a dolgokat, megbeszéltünk mindent és változtattunk, megbeszéltük, hogy folytatjuk.

Itt jött a képbe az anyja, aki minden útszéli k*rvának elmondott, hogy azért kérek szünetet mert másokkal akarok lefeküdni, stb., hogy csak kihasználom a fiát, mekkora papucs, hogy ezek után vissza akar jönni hozzám, stb. és hogy befolyásolom, manipulálom.

Hozzáteszem amikor még találkoztunk sosem volt egy rossz szava sem, játszotta a szuper anyóst, közben a hátam mögött mindennek elmondott, de sosem mondott semmit a szemembe.

És ez csak a dolgok egyik fele, ezt még talán valahogy el is lehetne viselni, ha nem "fenyegetné" a fiát olyan dolgokkal, hogy ha velem beszél vagy találkozik, akkor vele már nem kell beszélni (ilyen már volt, sehogy sem lehetett elérni, kikapcsolta a telefont is...) vagy hogy boldoguljon ahogy tud, mert azt a kevéske segítséget is amit adnak neki "megvonják". Olyan érzelmi terrorban tudja tartani a fiát, aki viszont szereti őket és szeretne velük jóban lenni, hogy az valami hihetetlen. Mindkettőnket teljesen kikészít ezzel a "játékkal"...

Nálatok volt ilyenre példa?

Szerintetek mit lehetne ezzel kezdeni?

(Köszi ha valaki eddig elolvasta, bocsi, csak jól esett kiírni magamból. :D)