Költözes szerintetek mi a normális? Nekem van igazam vagy az anyósnak?

Na egy kicsit ellent mondassz magadnak is. Eddig jó volt ott lakni? Csak most nem normális dolog hogy jön a baba? Ha tervezett baba volt, nem értem miért nem gondolkodtatok hamarabb a költözésen?

Anyósodnak szerintem igaza van, kidobált pénz az, amit albérletbe öltök havonta. Azt a pént tényleg félre lehetne rakni vagy elkölteni a gyerekre.

Annyi lehetőség van friss házasoknak, és ott a babaváró kölcsön is. Inkább vennétek egy kis házat és amit albérletre költenének rezsi meg maga a bérleti díj, abból tudnátok a hitelt visszafizetni. Albérletbe mennyivel jobb gyereket szülni?

Ên még ott akadtam el, hogy anyósod kimentette, hogy az ő fia nem költözik

Wtf???

A férjed felnőtt, normális ember?

Én ugyan ebbe a helyzetben voltam. DE én kijelentettem a férjemnek, hogy amíg el nem költözünk össze sem házasodunk, sem gyerek, mert nem leszek egy ideg meg lelkibeteg menyasszony lenni!

Mert anyósoméknál laktunk 2 évet a férjem kívánalmára, mert folyton ezt hallgatta meg aztán én is, amikor az albit megemlítettem: minek az? Itt sokkal többet tudtok félre tenni! Felesleges pénz kidobás! (Stb., mindezt jó leteremtő stílusban előadva) Férjem is elzárkózott teljesen, amíg nem mindennapossá vált a veszekedés, nem kicsi veszekedések.

Mivel velem folyamatosan éreztettek, hogy nem vagyok családtag, meg bele akartak szólni a kapcsolatunkba amikor a férjem nem volt a közelben, meg leb@$ztak, meg a pénzügyeinkre is tettek megjegyzést (nekünk milyen sok van, nekik meg nem! Mondom hogy lesz házam, ha nem gyűjtök mégis?) A sógornőm is levegőnek nézett meg fúrt a hátam mögött és én voltam a hibás végül, pedig még én kértem segítséget tőlük előtte, hogy nem tudom miért olyan velem, nem e segítenének nekem hogy meg tudjam vele beszélni! De nem! Aztán amikor teljesen elegem lett, hogy emberszámba sem vesz, anyósomnak nem tettem szívességet amivel igazából a lányának tettem volna. Én meg nemet mondtam. Erre kidobtak minket a házból úgy, hogy minél előbb költözzünk el. Hirtelen nem hogy drága nem volt, anyósom még segített is keresni albérletet! De csak 1 hónappal később tudtunk az általunk tálaltba beköltözni, addig én egy szót sem szóltam anyósomhoz. Kerültem is. Költözés előtti 2-3 napon engedtem fel, akkor szóltam először hozzá megint.

Azóta sem jó a viszonyom a családjával! Ugyan úgy nem szeretnek engem. Azóta meghallgattam, hogy a hátam mögött megtárgyaltak engem, hogy én elveszem a családtól a kisfiát stb.... meg továbbra is én vagyok a hibás mindenért.

2 évig tartott, mire összeszedtem mostanra magam lelkileg és nem hagyom, hogy kicsináljanak. Külsőleg is változtattam magamon.

Ezek után sejtheted mi a tanácsom:

MENEKÜLJ!

Hidd el, nem érte meg a pénz! Volt bár félre tett pénz, mert én kijelentettem az elején, hogy akkor nem költekezünk, hanem minden felesleges forintot félre teszünk ha már állítólag azért lakunk anyóséknál, mert itt tudunk spórolni! De a sok lelki bántalmazás után nem érdekelt semmi aztán... nem volt szempont a pénz! Menni akartam. Mentem is volna akkor is, ha egyedül "kellett" volna.

Sosem felejtem el azt a 2 évet amit ott voltam. Annyi szart sehol nem kaptam mint ott és jól a fejembe vésték örökre, hogy nem vagyok családtag de nem is leszek!