El akarok menni ottohnról. Hogy tehetem ezt meg?

Meddig jár az árvaellátás?

− legkorábban a szülő halálának napjától kezdődően a gyermek 16. életévének betöltése napjáig,

− oktatási intézmény nappali tagozatán tanuló esetében a tanulmányok tartamára, legfeljebb a 25. életév betöltéséig,

− a 16. illetve továbbtanuló esetében a 25. életév betöltése előtt megrokkant gyermeknek életkorra tekintet nélkül.

Nem érinti az árvaellátásra jogosultságot, ha

Neharagudj, de hülye ökör vagy!! Persze hogy szar haza menni, hiszen gondolom egész héten amíg koleszos vagy bulizás, pia, meg haverok ezerrel! Otthon meg esetleg viselkedni kell!! Nem erről szól az élet!! Örülj, hogy vannak szüleid, és csókolj nekik kezet, hogy felneveltek és a mai napig gondoskodnak rólad! Mert gondolom, ha haza mész, nem a kutya ólban kell aludnod, és még zabálni is tudsz,mert anyád egész nap a konyhában robotol, hogy neketek jót tegyen!

Jó lenne, ha 17 évesen kicsit jobban becsülnéd őket!

normális albérlet (pesten) 40-50 ezer forint. Kaja egy embernek 30-40 ezer forint.

100.000.-os kereset kéne neked ahhoz, hogy meg tudj élni, és abban nincs benne a szórakozás és ruházkodás... meg még kell venned mosószert stb. érdemes több emberrel összeköltözni... olcsóbb helyen

Elég szomorú, hogy azt érzed nem jó otthon. Mivel nem írtad le, hogy mi is az igazi probléma, így csak egy két dolgot tudok javasolni. Elsőként talán azt, hogy beszélgess el az érzéseidről, egy hozzád közel álló felnőttel, hátha ő bátorítani tud és segít megoldást találni a problémádra. Ha a szülőkkel nem tudsz akkor ez lehet az iskolából egy tanár, ha van a suliban, akkor egy pszichológus, vagy egyik barátod szülei.. esetleg a helyi családsegítőben valaki. Ha súlyos problémák miatt szeretnél eljönni otthonról (pl. súlyosan bántanak..itt jegyezném meg, hogy egy két apai pofon nem jelent ilyet..én is kaptam, utólag hálás vagyok érte) mindenképpen, és minél előbb keress fel egy szakembert=>gyámügy, családsegítő szolgálat.

Azt azért leírom, hogy mivel te még nem vagy nagykorú, így nem is számíthatsz önálló életre, sem semmi olyan támogatásra, amit közvetlenül te kapsz meg. Nagyon fontos, hogy tanulj, minél többet, hogy az életben boldogulni tudj a későbbiekben is! Csak remélni tudom, hogy megfogadod a tanácsomat és megbeszéled egy felnőttel az érzéseidet, de ott már minden részletet mondj el, hogy igazán segíteni tudjon neked!