Fontos! Sokszor úgy érzem, nem bírom tovább, szenvedek, utálom magam. (? ) (Családfával kapcsolatos kérdés. )

Kérlek benneteket, olvassátok végig, és próbáljátok átérezni a problémámat, még ha nehéz is. Már évek óta "érnek"/gyülemlenek bennem az érzések, hogy ezt leírjam.

Bevezetésnek:

Fehér, magyar embernek vallom magam, aki büszke magyarságára. Számomra a hazaszeretet a legfontosabb és egyúttal legtermészetesebb dolog a világon. Szeretem/tisztelem gazdag történelmünket, dicső hőseinket, nagy művészeinket, hagyományainkat, szép tájainkat, és a becsületes, hazaszerető népünket. Ezek őszinte szavak, gondolatok, és érzelmek, nem "csak úgy" írtam őket. A Jobbikra szavaztam, mert az ő nézeteik állnak legközelebb az eszméimhez a mai magyar pártok közül, DE nem igazán politizálok, mert tudom, hogy a hazánk iránti szeretetnek nem abban kellene megnyilvánulnia és kimerülnie, ki melyik pártra szavaz.

(Szinte) az összes ősöm/rokonom fehér, illetve az volt.

Édesapám, apai nagyszüleim, apai dédszüleim, apai ükszüleim, apai szépszüleim, apai ősszüleim, és így tovább, fehérek... Édesanyám, anyai nagymamám, nagymamám szülei, nagyszülei, dédszülei, ükszülei, szépszülei, ősszülei, és így tovább, fehérek... Anyai nagyapám anyja, anyjának a szülei, nagyszülei, dédszülei, ükszülei, szépszülei, ősszülei, és így tovább, fehérek...

Ez idáig mind nagyon szép és jó volna, ha nem állna fent egy gyanú azzal kapcsolatban, hogy az anyai nagyapám apja esetlegesen cigány származású volt, vagyis itt megtörhet az eddig töretlen "fehér/magyar-vonal". Tehát, sajnos nem kizárt, hogy anyai nagyapám félig roma - abból adódóan, hogy az ő apja ESETLEG teljesen az volt. (Nem ismerte őt, mert kisgyerekkorában elhagyta, de Szomosi volt a vezetékneve, mint az később kiderült, és nagyapám fekete hajú volt, amíg meg nem őszült, plusz az átlagosnál barnább bőrű. Ráadásul, egy olyan faluban született mélyszegénységben, ahol rengeteg cigó lakik. Ezek azok a "rossz jelek", amelyek alapján "olyan" /kevert/ fajúnak gondolom. Egyébként van három diplomája, doktorátusa, több könyvet is írt, és annak idején magas pozícióban volt a tanügynél. Sok diákot tanított, sokan szerették. Én is szeretem alapvetően, mert mégiscsak a nagyapám, de néha elkap az "ideg", és olyankor gyűlölködöm.

Szerencsére, amikor jobb kedvem van, nem rágódom az ilyen jellegű "bajaimon", de gyakran nem hagy nyugodni a tudat, hogy nem kizárt, hogy bizonyos %-ban van bennem is abból a bizonyos "vonóból". Olyankor például a fejem verem a szekrénybe, és olyan tehetetlen fájdalmat és dühöt érzek, hogy az már majdnem az öngyilkosság határáig sodor. Haragszom a sorsra is (feltéve, ha létezik), hogy miért ilyen testbe születtem, a nagymamámnak miért éppen hozzá kellett feleségül mennie... Ritkán azzal nyugtatgatom magam, hogy nagyapa fele részben nem "c", hanem kun típusú magyar. Irigykedem az ókorban/középkorban élt emberekre (például: keltákra, ősmagyarokra) abból a tekintetből, hogy ők nemesek voltak, nem keveredtek még más népekkel akkoriban, legalábbis ez nem volt jellemző náluk, ha jól gondolom.

Amióta eszemet tudom, mindig is voltak pszichés problémáim. Sok orvosnál jártam már, de nem nagyon tudtak segíteni.

Néha ellent mondok saját magamnak, mert ilyen kérdéseket írok ki, amelyekben MAJDNEM ellentétes eszmékkel viszonyulok a "faji" kérdéshez, bár lehetséges, hogy azért, mert ezzel nyugtatom magam:

http://www.gyakorikerdesek.hu/politika__magyar-politika__668..

http://www.gyakorikerdesek.hu/politika__magyar-politika__668..

22 éves vagyok.