Az élettársam ennyire nem érti mit kérek tőle vagy a kérésem elfogadhatatlan a gyerekeivel kapcsolatban? (hosszú)

2 és fél éve együtt élek egy 15 évvel ezelőtt elvált férfival. Mindkettőnknek van gyerek az előző kapcsolatából. Nekem kicsi gyerekeim, és minden hónapban és szünetben előre lebeszélt gyerekelhelyezéssel, amit a naptárban is vezetek az otthonunkban.

Neki már idősebb dolgozók és középiskolában végzősek a gyerekei. Egyikük 1 évvel ezelőttig az élettársammal (így később velem is) lakott.

Már a kezdetek kezdetén problémának éreztem, hogy soha nem lehetett tudni, ki, mikor hol van és lesz. Ez a hétvégi progamoknál és főzésnél különösen zavaró volt. (Például.Főztem sok emberre, aztán mindenki eltűnt és ránk penészedett az étel. Vagy ellenkezőleg, bevásároltam 2 főre, és egy pár óra alatt a lakásból még a morzsák is eltűntek és hallgattuk a megjegyzéseket, hogy miért nincs ez, miért nincs az. És mehettünk bevásárolni.)

Kértem a társam nagyon sokszor, hogy szóljon nekem időben mi lesz a hétvégi menet. Ő állította, de nem tudja, mert a gyerekei neki se mondják meg. Kértem, akkor beszélje meg velük, hogy időben legkésőbb csütörtök estig vagy péntek reggelig találják ki nálunk vagy az anyjuknál lesznek vagy máshol. Nem ment. Aki allandóra itt lakott, annál is sose lehetett tudni megy-e az anyukájához. Ha kérdeztük neki állt följebb, hogy nem tudja, mert majd szól az anyja mikor jó neki. (Ez lehetett hirtelen péntek este, hogy mégse jön haza az iskolából, de lehetett szombat dél, hogy mégse menjen csak vasárnap reggel.) Emiatt végül, amikor 1 éve anyukájához akart menni, kértem a társam, hogy találjanak ki egy rendszert ide vissza pontosan mikor fog jönni. Nekem mindegy volt, hogy mikor jön csak tudjam előre és ne péntek este 10-11-ig kelljen várni mire kegyesen megírja ó jönnék holnap vagy ó mégse jönnék holnap. Javasoltam többször, hogy hónap elején fixálják le ők is mikor hol és milyen nagyjábóli közös programuk lenne (elmenne vele koncertre vagy itthon akarnak főzöcskézni), de egyszerűen nem megy. Én hiába mondom el előre hetekkel, napokkal mit szeretnék családi programként, vagy hogy elmehessek kicsit magam vagy kettesben, hiába van minden a naptárban a lakás közepén. Az élettársam mindig eljátsza, hogy de hát neki is most szólt a gyerek, hogy mégis jönne és ugye nincs más programunk. Ha azt merem mondani, de már van és inkább ne jöjjön, akkor sértődés van, nekem kell engednem, majd vagy eljön vagy lefújja a nap közepén, hogy ő lebetegedett, elaludt, nincs kedve jönni. Így végül senki nem jár jól.

Én már nem tudom hogyan mondjam el nekem ez fontos, hogy tudjuk legalabb azt biztos jon, biztos nem jon vagy talan jon es ne a talan jon legyen egesz evben az egyetlen opcionk.

Az az érzésem már régóta, hogy az élettársam nem is tudja felfogni mit kérek tőle. Most ez olyan nagy kérés lenne? (Hogy tudjunk tervezni előre és akarjon is?)