Hogyan értessem meg a nagymamámmal, hogy anyukámnak lassan jó lenne valamilyen komoly felügyelet? (többi lent, bocsi hosszú)

Anyukám skizofrén. Kb 10 évvel ezelőtt kezdődött az egész. Volt olyan, hogy nem vásárolt be, mert szerinte az univerzum energiáin is lehet élni, vagy felébresztett éjszaka, mondván szellemet kell űzni. (ekkor olyan 11-12 éves voltam) Elköltöztem apuhoz, anyukám helyzete pedig egyre csak romlott. Elbarikádozta az ajtaját, olyanokat mondott, hogy idegenek ordibálják a nevét a lépcsőházban éjszaka, nem takarított, azt állította, hogy mérgezik stb. Nagypapám (az apukáját) nem engedte be magához, nagyim (az anyukája) pedig szívbeteg és nem igazán hagyja már el a lakást. Így hát én látogattam. Hiába mondtam, hogy segítség kellene, nagyim mindig rákezdte, hogy jaj, akkor el fogják vinni, ő pedig nem tudja majd látogatni. Végül kb 2 éve ki lettek hívva hozzá a mentők, mikor már többször késsel jött ajtót nyitni. Azonnal egy pszichiátrián kötött ki, ahol megállapították, hogy skizofrén.

Elkezdték a gyógyszeres kezelést, ami úgy tűnt kezdetben, hogy használ. Kitakarította a lakását, elintézett magának vmi segélyt stb. Aztán elkezdett belassulni, bizonytalanná vált a járása, vizelet tartási problémák jelentkeztek. Kapott új gyógyszert, aminél hasonló utat járt be.

Most már pelenkát hord, szédelegve járkál, értelemszerűen nem tudja se magát se a környezetét rendben tartani, sokszor percek múlva válaszol egy egyszerű kérdésre is (már ha válaszol).

Szerintem ez az állapot tarthatatlan, már sajnos anyukám nem képes az önálló életre. Én egyetemista vagyok, mellette dolgozom, nem tudom megoldani anyukám napi szinten való ápolását. Nagyim álláspontja az, hogy majd ráérek otthon után nézni, ha ő már nem lesz. De nem érti, hogy az otthonokba várólista van, plusz a jó helyet is nehéz megtalálni.

Ti mit tennétek?