Mikor jutottatok el arra a pontra, hogy úgy elitek az eleteteket, ahogy nektek jó, és nem érdekel más, többek közt a család véleménye sem?

Kb nemrégen. Olyan 19 évesen.

Aki a "család a legfontosabb" dumával jön, biztos nem hulladék a családja. Örüljön neki. Más nem ilyen szerencsés.

Soha, és nem is akarok ide jutni.

Attól, hogy úgy élek, ahogy akarok, még érdekel mások véleménye és van, hogy emiatt változtatok is.

Akinek normális a családja, mindig is tekintettel akar lenni rájuk.

Akinek meg nem az, ott minél hamarabb szabadulni célszerű.

Úgyhogy nincs a kérdésre standard válasz.

Idegenek véleménye sosem érdekelt. Család? a bővebb családé sem. A szüleim véleményére muszáj volt odafigyelnem, ameddig függtem tőlük. Utána is meghallgattam őket, okos emberek voltak, de nem mindig egyezett a véleményünk, és ilyenkor természetesen a sajátom felülírta az övékét, végülis rólam volt szó.

Azt is hozzátenném, hogy ameddig gyerek voltam, sem mindig kényszerítették rám a saját elképzeléseiket. Mondom, okos emberek voltak.

Először amikor elköltöztem, 25 évesen.

Aztán igazán és szerintem végérvényesen amikor állapotos lettem... Akkor aztán nagyon elegem lett sok emberből, aki bele akart szólni az életembe. És azóta nem is érdekel senkinek a véleménye. Kissé önző lettem, és a gyerekem a legfontosabb. Természetesen nem gázolok át senkin, én nem szólok bele mások életébe, sőt nem is érdekel. 😁 Sokkal jobb így...

Elég későn, 25 éves korom után.

Előtte egyetemen "vergődtem" nem nagyon tudtam önállóan talpra állni, mellette volt egy alkoholista apám. A rokonok meg mindenki nekem osztott az észt. Mindig megkaptam, hogy egy szar vagyok akiből senki nem lesz.

Aztán apám meghalt, én otthagytam az egyetemet, elkezdtem dolgozni, és szép lassan beindult az életem. Lett megtakarítás, egész jó fizu, céges autó. Felépítettem a magam ismerősi körét, szbadidős tevékenységeimet, és szép lassan leszakadtam a családról, rokonságról.

Azután, hogy mindent feladtam egy férfiért, és hiábavaló volt. Nagy tanulság volt. Azóta csak önmagam jóléte érdekel,és hogy megálljam a helyem az életben egyedül is. És senki sem szólhat többé bele, hogy mit csinálok.

30 N