Olyan szomorú vagyok, de vajon normális ez?
Én egy 20 éves lány vagyok és most lett egy munkám, de el kell költöznöm, mert 40km-re van, pároméknál fogok lakni, megkaptuk a felső szintet. De én annyira szomorú vagyok, a sírás kerülget egyfolytában, hogy itthon kell hagyni a családomat. :( Nem vagyok rá felkészülve úgy érzem. Nagyon ragaszkodom a szüleimhez. Belehalok úgy érzem. De minden szombaton haza kell majd jönnöm mert sulim van akkor. Szóval végül is sűrűn látom majd őket. De nagyon fáj. Itt ülök és sírok most is, megszakad a szívem.
Kérlek ne szóljatok le.
válasza: válasza:Ha még 400 km-re lennél tőlük akkor megértem a szomorúságod,de ez a 40 km vonattal kb. 50 perc....
Egyszer úgyis el kell szakadnod a szüleidtől és a saját lábacskádon kell megállni,de ettől függetlenül,ugyanúgy
mögötted állnak a szüleid,szeretnek és aggódnak érted!Sztem nekik is kb. ugyanekkora "trauma",ha ennyire jó a szüleiddel a kapcsolatod csak Ők nem mutatják ki,de belül megszakad a szívük...
Nyugtasson a tudat,hogy közel vannak hozzád és minden hétvégén láthatod őket!=)
válasza:Huha, nem egyszerű... át tudom érezni a helyzeted, mert én is így voltam. 2 éve kezdtem el a főiskolát levelezőn, 250 km-re anyuéktól... aztán megismerkedtem a jelenlegi párommal, és ideköltöztem... Nagyon szeretek itt lenni, boldog vagyok a párommal, de hiányoznak a szüleim, a nagyikám, na meg a tesóm!
De hidd el, csak "elszakadni" nehéz. Nem bántam meg, mert a párommal boldogság van, jó állásom van, új barátokra is szert tettem, és lett egy új hobbim, a teniszezés.
Igazából az elején fogod érezni, de utána a mindennapok teendői le fogják kötni a figyelmed: munka, amellett tanulni, főzni, takarítani, na és a barátod is ott lesz... nehéz, de én nagyon szeretem!
Sok szerencsét!!! :-)
Nagyon aranyosak vagytok, tudom, hogy ez szinte csak egy köpés, és tényleg szinte bármikor láthatom őket. De egyszerűen annyira ragaszkodom hozzájuk, igazán jó szülők, soha jobbat nem kívánhatnék helyettük. Biztos vagyok benne, hogy nagyon fáj nekik, legalább annyira mint nekem. Mindig is tudtam, hogy nekem ez nagyon fájdalmas lesz. És most, hogy itt állok az elválás küszöbén..:'(
Remélem, hogy a munka jó lesz legalább. Sajnos azt nem tudom megoldani, hogy itthonról járjak be, nincsen úgy busz. Nagyon sajnálom azt a kedves válaszolót akit vernek otthon. :(
válasza:Egyébként jó látni,hogy ennyire jó a gyerek-szülő kapcsolat,mert manapság sajnos ritka mint a fehér holló...:/
Amúgy az első pár hétben még furcsa lesz,de aztán idővel enyhülni fog a fájdalmad,ez tuti!;)
Én pl. akkor sirtam jó pár napig mikor testvérem(iker)
elköltözött itthonról(nagyon hiányzott),de aztán ahogy telt az idő megnyugodtam,és örülök ha jön,de már nem örlöm ezen magam...,erre mondják,hogy:"Az idő mindent megold.." És ez nagyon igaz!!!Gondolj arra,hogy a Szüleid milyen büszkék lesznek Rád,hogy egyedül meg tud állni a kislányuk a saját lábán és boldogul az életben!Nekik ennél nagyobb boldogság nincs,hogy látják a lányuk járja a saját útját és nem a szüleire támaszkodik!;)
válasza:En 2000 km-re lakok es nekem nagyon rossz. Viszont ha hetente talalkoztok, akkor az azert eleg jo, nem fog annyira megviselni. Raadasul 40 km-rol barmikor hazamehetsz, ha nagyon rossz vagy csak ugy meglepni oket. Foleg az elejen beszelj sokat anyukadekkal, en a mai napig legalabb 1 orat beszelek a szuleimmel telefonon, elszakadni soha nem fogok. A telefonbeszelgetesek rengeteget segitenek.
Sok sikert az uj melohoz!
27/N
válasza: válasza:Ó, én mit nem adnék érte, hogy elköltözhessek szüleimtől...
pláne ha még munkát is sikerülne szereznem!
Ráadásul együtt lehetsz a pároddal.
Pff... szüleidet így is hetente fogod látni és fel is hívhatod őket.
Egyesek jó dolgukban nem tudnak már mihez kezdeni, ne haragudj...
- szintén 20/L.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!