Szülői ház vagy albérlet a jobb, ha később saját otthont, családot szeretne az ember?

"Én ezzel nagyon jól járok, mert én tulajdonos vagyok, és kb így összehordják nekem egy újabb lakás árát, aztán ez egyre jobb és jobb lesz."

Szerintem ezt a Kérdező általánosságban írta, hogy a lakástulajok jól járnak, mert a lakás ki van adva és folyik be belőle a pénz, amit ha okosan fektetnek be, lesz újabb lakásuk. :)

Nem kell rögtön nekiesni a másiknak. :)

Mi most veszünk házat. A válasz egyszerű: az albérlet ára fejenként 50 ezer volt rezsi el együtt. A párommal laktunk 2en egy egy szobás lakásban.

Meg akkor elkezdtünk fejenként 40 ezer fundamentat lakni mikor meg volt és állami támogatás. Teljesen átlagosan keresünk, nem éltünk nagy lábon de amit akartunk így gyerek nélkül meg tudtuk venni + van egy kocsink azt fenntartani.

Egy felújítandó hazát vettünk, kevés hitelre.(nyilván a kevés relatív)

Ahogy lesz pénzünk majd szépen újíthatjuk.

19 éves korom óta külön élek, rengeteg pénzt elbuktam, már rég lenne önerőm, ha otthon laknék, de nincs és nem is bánom. Nem bánom, mert cserébe szabad vagyok, nem bszogatnak anyámék, nem a gyerekszobámban lakom, nem kell alkalmazkodnom senkihez, nem kell elszámolnom senkinek.

Lassabban gyűlik az önerő, de gyűlik. Közben igyekeztem jobb munkákat keresni mindig. Találtam is.

Ezzel szemben vannak korombeli ismerőseim a mamahotelben, megragadtak a szarabb melóban, hiszen ott a háló, minek törnék magukat. Egy csomóan ezek közül az emberek közül autót vettek maguknak, méghozzá újat, meg drága helyekre mennek nyaralni (hála a Facebooknak ma már mindent látunk, ugye). Barátnőm bátyja és mamahotelezik, 32 éves, azt gondolták, nagyban gyűjt a saját házra, aztán 30 évesen minden félretett pénzét egy új autóra költötte.

Na, nekem sem lesz előbb ingatlanom, mint mondjuk 35 éves koromra, de addig legalább minőségi életet tudok élni, mellesleg szülők nélkül élni hatalmas jellemfejlődés is.