Mit gondolsz a dologról? Mit tennél a helyemben? Régi szerelem, új munkahely.
29 éves nő vagyok, 9 éve volt egy munkahelyem (első munkahely), ahonnét egy munkahelyi szerelem miatt kellett eljönnöm. Ez a szerelem volt nekem a nagy, szenvedélyes szerelem, ami soha nem múlik el teljesen, még mai napig gyakran eszembe jut. Az illető férfi akkor párkapcsolatban élt, és nem akarta otthagyni miattam a lányt. Ne értsetek félre, nem volt szex közöttünk, de az érzés hatalmas volt (legalábbis részemről). Nem akartam addig szexuális kapcsolatba bonyolódni vele, amíg ott a másik - mivel nem volt hajlandó lépni (tesztelni akart, mint egy új autót a használatba vétel előtt), ezért szakítottam vele. Viszont nagyon durván kiborultam miatta, hogy mindennap látnom kell, ezért felmondtam. Ő vígan maradt, nemsokára ki is nevezték, mintha mi sem történt volna, nem igazán érdekelte, hogy mi van velem. Ez a munkahely álmaim munkahelye volt, mert olyat csinálhattam, amit mindig is szerettem volna, és nagyon kevés ilyen munkakör van Magyarországon, azóta sem sikerült találnom. Engem akkor tehetségesnek mondtak a főnökeim, mondták, hogy nagy karrier áll előttem ebben a szakmában, míg ő... khm... hogy is fejezzem ki magam, hogy ne legyek durva, jól tud helyezkedni, de szakmailag nem valami nagy szám. Nagyon megviselt lelkileg, hogy el kellett jönnöm arról a munkahelyről egy ilyen dolog miatt.
Két évvel később újra összetalálkoztam ezzel az emberrel, újra akarta kezdeni velem a kapcsolatot (persze ismét szeretői státuszban lettem volna), így ismét elküldtem, és ismét összeroppantam idegileg (elég érzékeny vagyok sajnos) - még mindig szerelmes voltam belé.
Az elmúlt években olyan munkát csináltam, amit nem igazán szerettem. Most lehetőség lenne újra egy - a 9 évvel ezelőttihez hasonló - munkára, amit tulajdonképpen mindig is szerettem volna csinálni. Elég jó esélyeim vannak, hogy felvegyenek. Nézegetem a cég internetes oldalát, erre látom, hogy ott dolgozik ez a férfi. Valószínűleg nem egy irodában kellene dolgozni vele, csak egy épületben. Nagyon cinikus, gúnyos ember, a problémáimat és engem is mindig kiröhögött (ne kérdezzétek mit szerettem benne, fogalmam sincs, a szerelem vak, én ennél az esetnél tanultam meg, hogy ez mennyire igaz).
Az elmúlt néhány évben súlyos pszichés betegségen estem át (klinikai depresszió + pánikbetegség + szociális fóbia). Ezért egy darabig (hosszabb ideig) itthon dolgoztam, mert rosszul lettem (pánikrohamok, légszomj, hányinger, ájulás, stb.), ha emberek közé kellett mennem. Most már nagyjából rendben vagyok, de akkor is nehéz lenne újra egy stabil munkahelyre beilleszkedni, ha ez az ember nem lenne ott. Ja, azt még hozzáteszem, hogyha csak eszembe jut az ember, elkezdek pánikolni, és rosszul érzem magam. Most is ki kellett mennem sétálnom, mert miután megláttam a nevét a cég internetes oldalán, iszonyú hányinger és szédülés jött rám.
Te mit tennél a helyemben? Jelentkeznél erre a munkára, vagy sem? (Stabil párkapcsolatban élek, ha ez számít, 5 éve van párom, akit nagyon szeretek... de ez nem az a nagy, szenvedélyes érzés, ami ezzel az emberrel volt.) Bocs, ha zavarosan írtam le, eléggé ki vagyok borulva. Már úgy örültem ennek a munkának, hogy végre újra azt csinálhatom, amit szeretek, rendbe jönnek végre a dolgaim, erre tessék :((
válasza:Szia!
Szerintem jelentkezz az állásra. Azt írtad, hogy egy 5 éves, stabil kapcsolatban élsz. Ennél kedvezőbb "alkalom", nincs arra, hogy kiszakadj a "bűvöletéből", hiszen van párod, aki minden nap hazavár, megtart a szeretete. Arról nem is beszélve, hogy ha meg zaklatna a "régi", gondolom simán pofán vágná a párod.
Az, hogy mi történik veled vagy körülötted, azt csak részben uralod. De te DÖNTHETSZ arról, hogyan reagálsz rá. És ez a döntés szabadsága az, amitől soha, senki nem foszthat meg. A gondolataidat te irányítod, ha nem akarsz, hát nem szeretsz újra bele. Hidd el, tudom mit beszélek... :) Jó döntést!!! :)
23.56: Köszi szépen, ez most jól esett így lefekvés előtt, önbizalmat adtál vele :) A párom nem az a verekedős fajta, nagyon békés, jámbor természet, nem hiszem, hogy pofán vágná ezt az embert. De igen, nagyon félek attól, hogy újra szerelmes leszek ebbe a férfiba.
A többieknek is köszönöm a válaszokat, még holnap várok hátha jön még egy-két válasz, aztán majd megírom, hogy döntöttem végül... de azt biztos, hogy ha emiatt a férfi miatt hagynék veszni egy ilyen lehetőséget, akkor nagyon-nagyon elkezdeném gyűlölni magamat... ami pedig egyenes út vissza a depresszióba.
válasza:Én - Veled egyidősként - csak azt tudom mondani, nagyon szenvedek attól, hogy nem az lehet a munkám, amivel szeretnék foglalkozni. Te is majdnem így jártál, ne kockáztasd újra! Semmiféle pasi nem számít, ha erről van szó.
Nehéz kérdés, de én elvállalnám a helyedben a munkát.
A pszichiátriában én nem hiszek. Legyógyszereltek, elhitették veled, hogy gyenge és beteg vagy? Ez orvostól is függ ugyan - de alapvetően egyedül kell talpra állnod,és képes vagy rá.
Zaklatás - ha zaklat, feljelentheted. És mondd el szerintem az egészet a párodnak, hogy melletted álljon érzelmileg (is), illetve ha kell, majd elbeszélget ezzel a zaklatóval (remélem). De ennyi év után ez az expasi is érdeklődését veszthette irántad.
Ha szereted a párodat,nem hiszem, hogy a régi érzés feltámad. Azt én meg sose értettem,miért kell az elérhetetlen szerelmet túlmisztifikálni? OK hogy a szerelemnem egy ésszerű dolog, de ha van önbecsülésed, valamennyire tudod irányítani. Nekem is voltak reménytelen szerelmeim, de érdekes módon én a kedvesemet JOBBAN szeretem,és "lángolóbbnak" ítélem Vele a kapcsolatot. Azt az intenzitást amit Te most annyira felértékelsz, csak az idegesség adta hozzá, mert sok jó tulajdonsággal nem rendelkezhetett a pasi.
válasza:Itt 23,56 :) Kérek szépen zöld kezecskét! :)
Amúgy az én férjem sem verekedős, de már maga a tudat, hogy van melletted valaki tutira elbizonytalanítja az exet. Hisz honnan tudhatja, hogy nem éppen a helyi főmaffiózó bérgyilkosa a kedvesed? :) A szerény, hallgatag, nyugis pasik a legveszélyesebbek, mert ha 15 évben egyszer elborul az agyuk... Hajjaj! :)
A szenvedély amúgy is kétélű dolog, felemel és elpusztít, az irracionálist is normálisnak tünteti fel, boldogít és meggyötör... Kötelező olvasmánnyá tenném az Éntérkép című könyvet, nekem sokat segített a pszichés nyűgjeimen.A lényege az, amit már fentebb is leírtam, hogy dönteni tudsz az életed minden reakciójáról. A rossz hír az, hogy döntened KELL, mert ha te nem teszed, majd mások teszik meg helyetted. Ez a te FELELŐSSÉGed. A legtöbb ember itt bukik el, hogy nem ismerik el a felelősségüket. Tény, hogy arról nem tehetsz, hogy esik az eső. De dönthetsz úgy, hogy ettől nem leszel rosszkedvű. Nem az árvizekre, hanem a szomjas növényekre gondolsz. Rosszabb esetben a sivatagban szomjazó életekre, akik bármit megadnának egy ilyen jó kis zivatarért. Ha nagyon mélyen vagyok, jobb híján arra gondolok, hogy mindenki a saját szintjén nyomorog. Én legalább nem végtagok nélkül születtem...
Szerintem a saját önbecsülésed, lelki békéd miatt is jelentkezned kellene az állásra : nehogy már 9 év múltán még mindig elsz@rja egy másik ember a TE ÉLETEDET! Tik-tak, tik-tak, ketyegnek a másodpercek, épp most fogynak az évek. A te döntésed, hogy mennyit rágódsz még ezen a dolgon, hány értékes pillanatot adsz neki és veszel el egy jobb, szebb élettől. Ez már az életed, nem a főpróba! A tegnap történelem, a holnap meg sose jön el, mert mire elérnénk, addigra mindig ma lesz belőle.Szóval HAJRÁ!
A végére egy történet : egy közeli ismerősöm, barátom 20 éves lánya tanította az én lányomat lovagolni. Kedves, határozott, mindig nevető csajszi, igazi életvidám, erőteljes személyiség. Az a típusú ember, akiről lerí, hogy vele csak jó dolgok történhetnek, csak a szépet vonzza magához. Agydaganatot állapítottak meg nála 1,5 évvel ezelőtt. Járt kezelésekre és tette a dolgát, ahogy mindig : vidáman, mosolyogva. Semmit nem lehetett észrevenni rajta, nagyon pozitívan állt az élethez,biztosra vettük a gyógyulását. 4 hete kórházba került...1 hete, 20 évesen meghalt... És a durva az, hogy utoljára amikor 4(!) hete belépett az iwiw-re, azt írta, hogy : "BOLDOG VAGYOK!!!" És valóban boldogan élt, az utolsó szívdobbanásig... Még akkor is, amikor már tudta, hogy meg fog halni... Van mit tanulnunk tőle az életről meg a körülményeinkről...
"Nekem is voltak reménytelen szerelmeim, de érdekes módon én a kedvesemet JOBBAN szeretem,és "lángolóbbnak" ítélem Vele a kapcsolatot. Azt az intenzitást amit Te most annyira felértékelsz, csak az idegesség adta hozzá, mert sok jó tulajdonsággal nem rendelkezhetett a pasi."
Ezzel meg tökéletesen egyetértek. Nem tudom, ha normális körülmények közt találkoztunk volna, és tisztességesen kezdjük a kapcsolatot, akkor is ilyen intenzíven éltem volna meg a dolgot.
23,56: Ment a zöld kezecske (meg a többieknek is) :)
Erre a könyvre gondolsz? Lehet, hogy megveszem elolvasom gyorsan, nem tűnik hosszúnak.
A barátod lánya nagyon erős ember lehetett, ha egy olyan súlyos betegséggel is boldog tudott lenni. Én megfigyeltem, hogy mindig a nagyon erős emberek lesznek ilyen fiatalon ennyire betegek. Vagy csak a betegség teszi erőssé őket?
válasza:Én, ismerve a te egészségi, lelki állapotodat, nem mennék el erre a munkahelre, bármennyire is szeretnék. Pontosan tudod te is, hogy nem működne, nem birnád, úgyhogy igazából nem is értelek, hogy ezen gondolkozol...
Ha már anno akkor felmondtál miatta, akkor msot, hogy sokkal rosszabb idegállapotban vagy, mi javult volna?
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!