Illik, vagy kötelesség az ilyen jellegű szívességeket viszonozni?

Ahogy írták fentebb is, maximum jóindulatból segíts nekik olykor, ha épp nincs jobb dolgod.

De, nem várhatják el tőled, hogy segíts nekik! Főleg, nem ilyeneket, hogy még főzzél nekik meg süss rájuk!

Mert, ezért van a lányuk meg az unokàjuk, hogy segítsenek nekik a fontosabb teendőkben!

Szégyen lenne a lányára meg az unokájára nézve, hogy te mindenben segítesz nekik, ők meg otthon lógatják a lábukat.

Amikor meg ott lenne az örökség, akkor nem kéne nekik kétszer szólni, hogy jöjjenek!

Azt mondom, ilyen söprögetés a ház elől, és egyéb kisebb munkákat megcsinálhatsz, de nem kötelességből, hanem kedvességből! Ha van időd rá!

Nektek is van életetek! Nem a ti dolgotok róluk gondoskodni, hanem a leszármazottainak!

NEM kell segítened. Szép is volna. rajtad van behajtva a szívesség amit akkor tettek mikor nem is ismerted a férjedet. Maximum, a férjedet KÉRHETIK meg, de nem várhatják el tőle sem.

"Mindig minden ápolási feladat a nőre van terhelve, akkor is, ha frissen érkezett a házasságba, elvárják, hogy elápolja a férj retyerutyáját. " Ez pontosan így van. Az meg már a nő saját döntesse hogy hagyja-e hogy csicskává aljasítsák.

Amikor anyósodnak segítettek, akkor ők már nyugdíjasok voltak? Magyarul unalomból tették szinte, mert ráértek neki udvart seperni, főzni? Ez lényeges infó lenne.

Azért egy családanyától, aki feltehetőleg még dolgozik is, ne várják már el, hogy kétfelé főzzön, sütit sütögessen, meg takarítson. Ugyanígy a férjedtől se! Meg kell nekik mondani kerekperec, hogy ők ráértek, köszönitek szépen, de ti nem értek rá. Ennyi.

"szívességeket viszonozni? "

Gondolkodj: ki vagy mi kotelezhetne rá? Törvény? Szerződés?

Figyelj!

Te ott senkinek sem tartozol és igazából a férjed sem!

Hogy mondjak neked példát...

A férjemhez amikor jön anyósom valamilyen ismerőse kuncsaftnak (kolléga, anyós barátja stb, szóval anyósomhoz van köze, de a férjem kb. sosem látta életében sem, nem ismeri), mindig megkérdezi az anyját, hogy ennek most tegyen e szívességet vagy sem? Azaz mennyire közeli hozzá? Én ezen fel vagyok háborodva mindig! Mert 1: anyósom nem keres minket, nem látogat minket, nem hív minket magukhoz soha és szívességet sem nagyon tesz nekünk. Teljesen semmi igénye ránk, vagy legalább a fiára. De rá sem! Miért kellene rá tekintettel lenni? 2: nehogy már szívességből rongáljuk az időt meg a gázolajat olyanokra akik segítenek esetleg anyósomnak!, de nem nekünk! Én megmondtam múltkor is neki, hogy az a valaki anyádnak tesz szívességet nem neked! Ne csináljon már úgy, mintha muszáj lenne ingyen mindent csinálni, mintha egyek lennének az anyjával aki amúgy le se szarja! Engem ez nagyon felbosszant mindig és hangot is adok neki.

Én, ha számon lennék kérve olyanokért amiket nem is én kaptam, de viszonozzam, beintenék! Egyébként ezek szerint csakis önös érdekekből segített anno, hogy majd hátha kap ő is valamit.

Manapság is ilyen az önzetlen segítség! Előadják, hogy jaaaj persze segítek én csak úgy is! Utána fejedhez vagdossák, hogy de te miért nem segítesz vissza!?

Anyósom amúgy pont ilyen. Rengetegszer hallottam tőle, hogy a fiát is erre buzdítja, hogy segítsen mindenkinek, mert sosem tudhatja kinek a segítsége kell majd később. 😑 És még rá hiszik nagyon sokan, hogy önzetlenül szokott segíteni! Én meg tudom az igazságot...

Ez az ékes példája annak, hogy miért nem szabad senkitől se elfogadni szívességet...Látszik, milyen "önzetlen" volt, és ahogy leírtad, kaptak is ellentételezést! Akkor hol van itt tartozás? Azt kifejezetten pofátlanságnak gondolom, hogy egyrészt, Rád helyeznek nyomást, holott az égvilágon semmi közöd nincs ahhoz, ami annak idején lezajlott, másrészt, összehasonlítja két untatkozó nyugdíjas páros egymás közötti kapcsolatát (ami korntsem volt egyoldalú, hiszen a maguk hasznát megkapták akkor is, pl. garázshasználat), meg egy nyugger-dolgozó fiatal "segítési" viszonyait. A helyedben megmondanám nekik, amikor célozgatnak, hogy van saját cslaádod, akiről gondoskodnod kell, és ha úgy érzik, hogy a férjed családja tartozik nekik valamivel, akkor legyenek kedvesek a férjedhez fordulni és vele megbeszélni ezeket. A férjedet is elő kellene venni, hogy legyen olyan felnőtt és rendezze velük le ezeket a múltbéli dolgokat, ők tudják, mi volt annak idején a megállapodás, vagy akármi, vagy akkor közöljék, hogy mivel tartozik, de ne neked kellemetlenkedjenek! Itt szó sincs két segítségre szoruló kedves öregről, pláne, ha pár utcával arrébb ott a saját pereputtyuk, hanem két számító emberről, akik csicskának akarnak beállítani maguk mellé.

Sepregessen csak mindenki a saját portáján és oldja meg a dolgait!