Voltatok már úgy, hogy legszívesebben mindent felrúgnátok magatok körül? Minden kapcsolatot, eldobnám a telefonom és "világgá mennék"!

igen, van ez így.

túl könnyű minden....

hiányzik a régi szabadság, a csóróság ami huszonévesen volt, de sokkal nagyobb szabadság járt vele.

Az ember előbb utóbb az egzisztenciája fogja lesz. ilyenkor menekülhetnékje támad.

én is ebben a cipőben járok, csak én a másik nemhez tartozom.

nem tudom mi a megoldás.

Találj valamit, ami feltüzel, legyen bármilyen hobbi is. :)

Én még fiatal vagyok, de dolgozok suli által és ijesztő, hogy bizony a felőtteknek jószerivel nincs élete, mert a munka sokat kivesz belőle. Viszont mindig feldob, ha a kicsi szabadidőmben azt teszem, amiért égek. :)

20/L

Most így érzel.Szerintem ez normális,talán:)

Én elégedett vagyok az életemmel,pedig nem könnyű.Túl vagyok egy váláson.Igaz már helyre jött az életem.Van egy párom aki imád engem és a fiamat,sajátja ként tekint rá.Vettünk egy házat,igaz kell rá bőven költeni.van sok adósságunk de boldog vagyok...Mindenki mástól boldog.gondolkozz el te mitől lennél az?

25/N

Én is azt akartam kérdezni, hogy nem kellene egy gyerek?

Veled egy idős nő vagyok, igaz én korán szültem a fiam már 17 lesz.Van 5 szobás kertvárosi kecónk, kocsink, tisztességes jövedelmünk, szóval egy szavam sem lehet.De tudom, ha nem lenne a fiunk, már minket is bedarált volna a monotonitás.És már azt bánom, hogy nem szültem még egyet, mert már most érzem, hogy közel sincsen annyira szüksége ránk, mint kicsinek.Én a helyedben gondolkodnék egy babán.Én csak a korkülönbség miatt nem akarok már gyereket.

talán úgy érzed már kéne egy család....de nem akarom belemagyarázni.....

Nekem pl múlt héten volt ilyen kiborulásom, mikor a születésnapomat sorba lemondták a "barátaim", pedig elsőre meglepetésnek indult volna....26 éves vagyok, de sz@rul esett, nem akartam ünnepelni, aztán a férjem szervezte......a 2 éves fiam ott volt velem, löktem a kis hintájába és valahogy minden elcsendesedett körülöttünk.....