Hogy tojhatnám le lélekben, hogy minden családi összejövetelen kb.levegőnek néz a férjem testvére?

"Persze, ha arról van szó, hogy lestíröljön engem ha nem figyel senki, azt szívesen megteszi"

Végül is magad adtad meg a választ. Ahogyan többen is fölvetették, tetszel neki, és vagy az asszony miatt, vagy azért, mert dühös rád, amiért nem az övé vagy, nem akar beszélni veled.

De ha titokban lestíröli, sem indok a viselkedésére. Vagy akkor nagyon gyerekes ezek szerint? De akkor sem mentség. Erre nincs, ha normális oka sincs, nem lett megbántva direktben...

A szomorú, hogy támogatják benne.

Én hasonló helyzetben vagyok a sógornővel. Én nagyon jól tudom az okát, csak sajnos az sem indok arra amit csinál, mert én nem bántottam soha a büdös életbe egy szóval sem. Mindig is kedves voltam vele, amíg meg nem elégeltem, hogy ő sosem köszönt elsőre. Figyeltem a viselkedését. Sohasem köszönt volna magától. Első perctől kezdve. Nem is mutatott sosem nagy érdeklődést, csak hébe hóba beszéltem vele. De rájöttem akkor is csak, hogy kiszedhessen belőlem dolgokat, a gyenge pontjaimat kereste. Aztán egyszer valamikor, amikor a bátyja megkérte a kezem, na akkor lett vége a világnak... Azután megszűntem neki 100%-ban. Azóta is. Pedig akkoriba ott laktunk náluk még 1 évig. Addig folyamatosan levegőnek nézett mindenki előtt is és közben folyton provokált de mindig csak úgy, hogy halljam de nem nekem mondta. Minden családi összejövetelen azóta is átnéz rajtam. Az esküvő képeken is feltűnt, hogy amerre állok éppen, mindig elfordítja a fejét. De én is viszonzom neki.

A szomorú dolog, hogy bizony náluk ez egy teljesen normális dolog érted? Úgy kezeltek mindig is engem, hogy utál téged? Hát ez van, nyilván az én hibám lehet, na meg az ő ilyen. Mondom ezekszerint egy büdös bunkónak született? De hát ő tökéletes bunkó, ő a gyerekem, ő a rokon stb kifogás mindig volt.... Férjem is elfogadta, hagyta szó nélkül. Ő is beszélgetett simán a huga pasijaival, ami nem zavart, mert a húgával kellett volna elbeszélgetnie. De nem tette. Azért mert nagyon félt hogy majd őt is keresztül szarja meg a család haragjától ha ki mer mellém állni. Na, ma már őt is levegőnek nézi. Persze megint olyan okból, ami az ő kis fejében indok.

Amíg nem tálaltam meg a megfelelő szót a viselkedésére, én is megkértem má mindenkit, hogy nem e segítene rendezni a helyzetet. Szerinted segített valaki? Nem... Rám kentek mindent. Aztán megvilágosodtam. A sógornő egy maximálisan grandiózus nárcisztikus akit a család női tagjai tettek azzá, mert ők is azok, csak nem olyan nyíltan. Nem volt érdekük, hogy a helyzet megváltozzon, mert ők sem akartak nekem jót.

Hát 4 éve van az is kb. De én szemtől szemben sosem kérdeztem volna meg őt, hogy mi baja velem, mert én nem tettem rosszat, nem akartam pitizni egy percig sem neki és tudtam jól, hogy alkalom lett volna az neki arra, hogy megint csak a lelkembe gázoljon. Meg ő örült amikor engem felidegesített direkt és ezt ki is mondta egyszer amikor "senki" nem hallotta - mert az anyjaék nyilván becsukták a fülüket akkor, férjem meg sehol sem volt éppen. Szóval egy nagyon gonosz ember akihez egy tanácsot tudnék adni: kerüljék el messzire...

Én a sógorodat sem kérdezném meg. Igazából a párodnak kellene felhorkanni. Te hiába kérdezed meg, ha ők elfogadják ezt a viselkedést, azzal ők csak támogatják.

Vagy add vissza férjednek hogy megértse mi bajod. A te családi légkörödben szarjatok a fejére. Ha szerinte ez normális dolog, akkor próbáljatok ki vele. Majd meglátjuk tetszik e neki. Mert addig nem érti, amíg vele nem csinálják. Nem tudok jobbat. Vessz vele össze. Add ki magadból ami bánt! Mert itt nem csak az van, hogy a sógor milyen, hanem hogy a férjed is azt csinálja veled végső soron, szarba hagy hogy neki ne kelljen összeveszni senkivel. Ez amúgy egy ganaj dolog...