Apukám felesége velem egy boszorka, és a fia is állandóan piszkál, de apu olyan boldognak tűnik, nem akarom ezt elrontani. Tehetek valamit?

Komolyan ne b*ssz már fel, hogy apád úgy vett el egy nőt hogy meg sem kérdezte jó-e neked... Vagy te is olyan naiv rbanc vagy mint Hamupipőke? Azt hiszed majd téged is kiment a szőke herceg fehér lovon? Szenvedj hát ha nem bírtál a sarkadra állni!

Nekem mikor anya keresett párt apa halála után (sokkal később, teszem hozzá) mindig kérdezte hogy érzem magam, nem bánt-e engem amikor nem látja, stb..

Barátnőm apukája is mindig kérdezte a lánya jóllétét az aktuális csajával kapcsolatban...

Már bocs de komoly apád ekkora paraszt hogy leszrta mi van veled vagy te vagy ennyire hlye hogy nem tudsz kiállni magadért? Mellesleg azt mondtad hogy elvette. Komolyan ha ennyire szr a nő akkor miért csak most van vele bajod?

Apukádat meg a nőt leülteted és elmondod nekik a problémákat, ha ez nem megoldható, mindkettőnek megírod elektronikus levél formájában.

Például: "mindig rossz, amit főzök, gyorskajára van cserélve, le vagyok degradálva, ezentúl nem főzök" stb.

Titokban készíthető hangfelvétel is, ami csatolható pl.

Szerintem is kamu sztori!

Én gyerekkoromban igazi bólogatókutya voltam, soha nem lázadtam még tiniként sem, pedig szüleim 5 éves koromban elváltak, és idegbeteg munkakerülő agresszív vadállat apámnál maradtam, aki rögtön beköltöztette a fiatal nőcskéjét. Kedves volt velem, nem igazán szemétkedett, csak hát folyton félrekacsingatott, apám pedig folyton cirkuszolt hol emiatt, hol a pénzhiány, cigi, pia hiány miatt.

Amúgy apám nagyon szeretett a maga módján, csak hát gyakran volt piás és gyógyszerek hatása alatt, illetve így utólag már rájöttem, hogy pszichésen nagyon beteg volt.

Sokat szívtam mindkettejük miatt, suliból rettegve mentem sokszor haza, a cirkuszok miatt. Reggelig mesélhetnék...

Nagymamám, addig egész életemben egyedüli támaszom elhunyt 17 éves koromban és engem egyetlen gondolat éltetett:

LEÉRETTSÉGIZNI ÉS ELKÖLTÖZNI NAGYON MESSZIRE APÁMTÓL!

Akkor úgy leugattam a fejét, hogy kb 100 m-es körzetben mindenki tisztán hallotta szerintem!

Üvöltve zúdítottam rá minden haragomat telefonbeszélgetésünk alatt. Kijelentettem, hogy a saját talpamra állok és innentől felejtsen el! Úgy is lett! Becsületes, boldog életem van férjemmel és 2 gyermekünkkel, apámmal párszor találjoztunk még, de úgy alakult, hogy megsértődött, így már sok éve nem tarjuk a kapcsolatot, nem is hiányzik!!! De anyám sem hiányzik, aki magamra hagyott egy ilyen vadállat apával, aki elől ő is elmenekült! Ezek után sem érezte egyáltalán hibásnak magát, ő is megsértődött - kinek kellenek ilyen elcseszett szülők?!?!?!

Tehát ha bármi igazság lenne a kérdező sztorijában, akkor ideje lenne lépni és nem rinyálni!

Gondolkodj el, mit akarsz?

Tervelj ki valamit, kérj segítséget, ha van kitől és ha eljött az idő, állj a sarkadra!