Szégyen, hogy egy erősen felújítandó házban élek egyedülálló anyaként a két gyerekemmel?

Viccelsz? Légy büszke arra, hogy hitel nélkül otthont tudsz biztosítani a gyerekeidnek. Nem szeretném minősíteni az apjukat, hogy nem segít be a ház felújításába.

Téged egyedül az zavar, hogy hozzászoktál egy bizonyos életszínvonalhoz, életkörülményhez, és most ettől alacsonyabb szinten élsz, ez teljesen érthető, hogy zavar, de szégyellni nem kell! Amit leírtál, teljesen normálisnak tűnik, sokkal rosszabbat képzeltem el. 7 évig laktam penészes lakásban, na az más kérdés.

Az a gond hogy sok barom a ---felújításra váró dolgok=kosz ---ként tengeti életét. Tény hogy egy foltos padlóról vagy bútorról, falról csak a kifejezetten intelligens emberek tudják megmondani, hogy az amúgy tiszta. Nem igazán látszik. Úgyhogy sok ember miatt ezért szégyen. Esetleg mindig legyen öblítőillat, csillogjanak a csapok, fém fogantyúk, akkor esetleg jobban fel lehet hívni a figyelmet arra hogy kérem itt takarítunk rendszeresen.

A körülmények sohasem szégyen. Tulajdonságot lehet szégyellni, ha például semmit nem teszel ellene, vagy koszban neveled a gyermekeidet.

Egyáltalán nem az. Anyám engem és a testvéremet is egyedül nevelt, és bár nekünk is saját lakás volt (amiben egy darabig apám élt, és miután felhalmozott rengeteg adósságot átpasszolta), de erősen ráfért a felújítás, de mi gyerekként is elfogadtuk hogy egy jobb-ból kényszerülünk rosszabb-ba, de mindent tőle telhetőt megtett az édesanyám, és csak ez számított, hogy volt ereje és nem csak beleroskadt abba hogy mennyivel rosszabb lett minden.

#30 teljesen egyet értek!