Szégyen, hogy egy erősen felújítandó házban élek egyedülálló anyaként a két gyerekemmel?

Blablablabla.... Kérdező, én így nőttem fel, nem véletlenül mondtam, amit mondtam. Ahol csóróság van, ott nem sokáig lesz szeretet meg béke, ez nem úgy működik, mint a mesékben.

Majd meglátod 3-4 év múlva, mikor a gyerekek kamaszodni kezdenek, nőnek az igények, nem lesz privát szférájuk, szégyellik majd áthívni a barátaikat a házba, és mindezért téged (is) fognak okolni. Te idegbeteg leszel, hogy teremtesd elő a pénzt az alapvető dolgokra és még ezt is kapod majd az arcodba, a gyerekeid meg azt fogják nézni, hogy tudnak minél hamarabb le lépni otthonról.

A szegénység és a mindennapos stressz kinyírja hosszú távon a békét minden otthonban.

Nézd, te kérdezted, hogy szégyen-e vagy sem, én megválaszoltam, miért lehet talán annak nevezni. Mert mint a nők 80%-a, te sem vagy képes előbb megteremteni az alapfeltételeket és csak utána gyereket vállalni, állandóan arra vártok, hogy majd más megoldja helyettetek a dolgokat, majd lesz valahogy, ti mossátok kezeiteket - ártatlan gyerekeket beletaszítva ezzel a sz*r gyerekkorba, meg az abból eredő mindenféle lelki problémába.

DE igazad van, nem tudsz már változtatni, mondjuk hirdethetnéd a sorsod más fiatal nőknek is, hátha mások tanulnak belőle.

De itt nem a szerelemről van szó, hanem az alapok megteremtéséről a gyerekvállaláshoz.

Én is szerelmes vagyok a férjembe, soha egy percig eszembe sem jut, hogy elhagyna vagy megcsalna, de azért családot csak akkor alapítottunk, mikor úgy álltunk, hogy bármi történne, egyik félnek sem kellene putriba menni meg a gyerekeket ilyen körülmények között nevelnie.

Nyilván ehhez keményen tanulnom, dolgoznom meg spórolnom kellett babázás előtt, és nem tudtam 23-24 évesen gyereket vállalni, csak 30 évesen, cserébe viszont soha nem is kellene a GYK-n megerősítést kérnem arról, szégyen-e, hogy lepukkant házban nőnek fel a gyerekeim, ahova még a barátaikat sem tudják elhívni.

Hátha legalább a dolognak ezt az oldalát meglátják mások is...

#51

Wow, ez igen.

Szerintem engedd el a klaviatúrát és ne vetitsd ki a kérdezőre a pocsék gyerekkorodat.

Az hogy te így nőttél fel, nem jelenti azt hogy az ö gyerekei is így fognak.

Ha értőn olvastad volna láttad volna, hogy több szobás a ház és átalakítással plusz szoba is kialakitható, tehat van-lesz életterük a gyerekeknek, nem egy 10 nm-es szoba-konyhás panellakásban nyomorognak 3-an.

A kérdező reális, gyakorlatias és összeszedett, nem egy kezeit tördelő szerencsétlen áldozat típus aki megmentőre vár.

"De itt nem a szerelemről van szó, hanem az alapok megteremtéséről a gyerekvállaláshoz."

A gyerekhez az EGYIK alap a szerelem, aztán a szeretet ami abból lesz. A másik az anyagi dolgok.

Nálad mindkettő okés úgy latszik. De a kérdezőnek és a férjének nem voltak anyagi gondok, hanem szerelmi gondok. Mindkettő kell a gyerekhez

#57

Te már klinikai eset vagy a beteges önigazolásoddal. Keress fel egy pszichológust.