Mit csináljak, hogy felnőtt ember létére felfogja, hogy ne hülyítse a húgomat?

A szüleink 21 év házasság után elválnak. Engem ez nem ért meglepetésként, évek óta a levegőben lógott már ez és lehet, hogy kívülről azt mutattuk, hogy milyen boldog és "tökéletes" család vagyunk, de a közelebbi rokonok, barátok tudták, hogy voltak gondok a szüleink között bőven.

Én most leszek 18 éves, nyáron már elköltözöm itthonról, inkább a saját életemmel vagyok elfoglalva. Meg én úgy érzem, hogy ez a jobb döntés, bár ahogy kiderült, elköltözött apa, az hagyott néhány kívánnivalót maga után (3. fél kiderült a részéről). Október közepén költözött el először, akkor a 12 éves húgom nagyon kibukott. Naponta hívogatta apát, szörnyen viselkedett, mindenkire haragudott. Majd 1 hónap múlva apa hazajött, mert hogy hiányoztunk neki és hogy megpróbálják anyával újra. Karácsony után elutaztunk, gondoltuk egy összekovácsoló, happy nyaralás lesz, de 2 hét múlva úgy jöttünk haza, hogy akkor másnap apa csomagol ismét...

Lassan egy hónapja él külön tőlünk, már nem fog visszaköltözni. Mégis a húgomat hitegetni nap, mint nap, hogy majd hazajön, vissza fog költözni, meg hogy ez "anyán is múlik". A húgom meg ebből azt veszi le, hogy anya nem engedi, hogy hazajöjjön és vele veszekszik, meg neki könyörög, hogy hívja fel apát és kérje meg ő is, hogy jöjjön haza.

Anyával egyáltalán nem lehet beszélni a válásról, arról, hogy hogyan tovább és ez sem jó, de ő legalább nem ad hamis reményeket a húgomnak.

Mert múlt hétvégén is ez volt, hogy a kocsiban kérdezgette a tesóm apát, hogy mikor költözik már vissza, erre hogy "hát majd tavasszal talán". Kérdeztem utána, hogy ezt miért mondta, mikor házat néz magának. Válasz: hát most miért rontsa el a húgom kedvét...

Szóval ő csak ideig-óráig gondolkozik előre, abba nem gondol bele, hogy tavasszal majd mit fog mondani, miért nem költözik vissza.