Most mit csináljunk a nagymamámmal? SOS (lent)

szerintem is érdemes lenne beadni ottohba. magyarázzátok el neki, hogy nem lepasszoljátok, hanem segítséget kértek és hogy jobb lesz ott neki, mint itthon. lesznek barátai is. sok. egész nap pletyizhetnek. :) jól fogja érezni magát. és minél többet foglalkozzatok vele, látogassátok!

sajnálom ami történt vele. Jobulást neki, és kitartást nektek.

Ja és valóban ne ti mondjátok el neki, hanem a doki, csak legyetek ott fogjátok a kezét.

Főleg te az unokája látogassd ha tudod minden nap! Nagyon fontos a naygszülúknek az unokájuk!! nekem is a nagyszüleim szerencsére egészségesek, de szinte elvárják hogy hetente 2x kilátogassak egész napra. És mondják h jöhetnék minden áldott nap. Nem vagyok útba!

Sajnálom!

És tényleg kitartást, csak az első hönapok lesznek rosszak. utána már kifejlődnek az érzékszervei profibbbá.

Persze, szép dolog azt mondani, hogy minden körülmények között otthon kell tartani az időseket, csak sajnos kivitelezhetetlen. Régen, mikor a nők háztartásbeliek voltak, sőt, nagycsaládok éltek együtt, valaki mindig ott lehetett az idős ember mellett. Ma konkrétan ha nem akarom, hogy kitegyenek a lakásból a tartozások miatt, meg még etetni é iskoláztatni is akarom a gyerekeimet, nincs más megoldás mint az otthon. Ha én most elmennék huszonegynéhányezer forintos ápolási díjra, akkor a hőn szeretett anyukám-nagymamám nagyon hamar jöhetne ám velem a híd alá, ami biztos jobb, mint az otthon, csak azért, mert elmondhatom, hogy végig vele voltam. Lássuk be, a mai fizetések és árak mellett nagyon kevesen tehetik meg, hogy egy fizetésből éljenek, és akkor még nem beszéltem az olyanokról mint én, akik egyedül nevelik a gyerekeiket, tehát ha én nem dolgozom, akkor senki sem tart el.

Nézd, biztos nagyon rossz lesz a nagymamádnak, de biztos szeret titeket annyira, hogy nem várja el, hogy kilátástalan helyzetbe kerüljön az egész család. Anyám évekig gondozta a nagyapámat, és annak ellenére, hogy ő nem volt magatehetetlen, mégis hatalmas feladat volt egész nap a rendelkezésére állni, mert a végén már annyira le volt gyengülve az öreg, hogy alig bírt a vécéig elmenni. Ha dolgozott volna, akkor mi lett volna? Szoktam is mondani anyámnak, hogy vigyázzon jobban magára (több betegsége is van ami nagyrészt az életmódjának köszönhető), mert senki sem fog tudni 24 órában gondoskodni róla. Lehet azt mondani, hogy szívtelen vagyok, de nem lenne igaz. Csak reális...

Szia! Milyen egészségi állapotban van ezt leszámítva a nagyid?Egy 63éves ember ugyanis nem olyan idős ám,hogy ne tudjon beleszokni az új élethelyzetébe.Ha fizikailag és mentálisan toppon van,akkor sztem keressétek fel a helyi vak egyesületet,vagy sok helyen van fehér bot alapítvány,vagy más néven futó segítő szervezetek.Kérdezzétek meg,hogy tudnának-e segíteni ha más nem,legalább tanáccsal.

Ismerek sok vakot,én is alig látok,tehát tapasztalatból írhatom,hogy vakon is lehet élni,el tudja látni magát az ember.Persze jelen esetben az kell,hogy ezután veletek éljen a nagyid,de nem kell rögtön otthonba dugni."csak" azt az időt kell megoldani amíg valamennyire meg nem tanulja hogyan lehet vakon élni.Ebben viszont rengeteget tud neki segíteni más vak ember.A fentebb említett szervezeteknél érdeklődhettek,hogy van-e vállalkozó szellemű tagjuk.Meg persze ők is azért vannak,főleg a fehér bot alapítvány,hogy megtanítsák az embert vakon élni.

Sokkal jobban tudná elviselni a vele történt dolgot,ha valahogy így próbálnátok megoldani a helyzetet,mint hogy bedugjátok egy otthonba.

Ha veletek élne,igaz hogy vakon,de a családjával lehetne,ismerős környezetben,és idővel mikor megtanulná hogy így is meg tud csinálni sok mindent,még mindig hasznos embernek érezhetné magát.

Ezzel szemben viszont ha otthonba rakjátok,amellett hogy megvakult,úgy érezné hogy a családja is eldobja,egy tök ismeretlen helyen lenne,ami egy vak számára a leg rosszabb dolog,és így úgy érezné,hogy nem csak a látását vesztette el,de az egész életét.

Ha magatokhoz veszitek,nem kell neki semmit sem csinálni eleinte amíg nem vagytok otthon.Wc-re ki tud menni egyedül is,mert ismeri a járást,tud engedni magának egy pohár vizet,vagy engedtek neki flakonba és iszik abból,és szépen elhallgatgatja a tv-t amíg haza nem értek.De legalább benne lesz a tudat,hogy otthon van,és mentek haza ti is hamarosan.És szépen egyre több mindent meg fog tudni csinálni.

Vakság miatt nem kell otthonba rakni az embert.Ha mentálisan lenne baja,pl memóriazavar...az már más lenne.

Ha esetleg járható útnak gondoljátok amit tanácsoltam,és van kérdésed,írj,vakságban otthon vagyok:)

Esetleg ha megtehetitek, fogadhatnátok egy szakképzett ápolót mellé, aki minden nap ellátná, felügyelne rá ameddig nem vagytok otthon, felmérné rendszeresen az egészségi állapotát meg ilyenek, mégiscsak humánusabb megoldás..

De ez szerintem sem a te dolgod tizenakárhányéves fejjel, anyud és a nagymamád felnőtt emberként meg fogják beszélni.

Hogy jön ide az ápolási segély?

Írtam hogy ismerek fekete vakokat.Ismerek olyat,aki egyedül él,pontosabban a vakvezető kutyájával.Nincs otthon miatta senki ápolási segélyen,nem jár hozzá senki pátyolgatni.Ellátja magát,dolgozik,ő látogatja a szüleit,barátait...Ismerek olyan fekete vak nőt,aki egyedül nevelte a lányát,és mellette dolgozott.Miatta se volt senki ápolási segélyen.

Persze 63évesen nem várható el hogy frissen megvakulva teljesen egyedül lássa el a háztartást,boltba járjon,de ha a kérdezővel és az anyukájával élne,el tudna lenni a házban és körülötte is amíg a kérdező suliban van, az anyukája pedig dolgozik.

Megkérdezhetem hogy az itt válaszolók közül hányan ismernek vak embert?Vagy legalább láttak már?

Én 2 vak embert ismerek (ismertem)

Az egyikük a szomszédasszonyunk édesapja volt (kb 7 éve halt meg) Már 60 éves elmúlt, amikor megvakult. Nem adták otthonba, a feleségével élt továbbra is. Hetente 3-4-szer eljött a lányához egyedül(!). Kb 8-900 méterre laktak egymástól, és egy forgalmas főúton is át kellett jönnie.

A másik 4 évesen vakult meg, ő a vakok intézetébe járt iskolába Pesten, de minden hétvégén hazahozták falura. Meg persze a szünetekben is otthon volt. Amikor már nagyobb volt (nem alsós) sokszor egymaga volt otthon, amíkor a szülei dolgoztak. Most már féjnél van.

Egy vak nem igényel 24 órás felügyeletet, ha szellemileg ép, nyugodtan haza lehet vinni.